péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

abnak és a paszulynak (Vicia faba és Phaseolus vulgaris), egy, a területenúj néptápláléknak, a burgonyának (Solanum tuberosum) és ezzelkapcsolatban az eredetileg hozzá hasonló szerepű csicsókának (Helianthustuberosus), valamint az elsősorban takarmánynövényként jelentős, de anépi fantáziát sok szempontból megmozgató ősi amerikai kultúrnövényeknek,a tökféléknek a bemutatásával szeretnők példázni.Nem kerülte el a figyelmünket, hogy a hagyományos termesztéssel,fogyasztással együtt minden növényfajnak valóságos „kulturális ökológiája“alakul ki, amely a fajt az azt fogyasztó népesség műveltségéhez,kulturális örökségéhez köti, annak részévé avatja. Mivel minden nagykultúraváltás egyben a hagyományban felhalmozott örökség szétzilálásával,elherdálásával is jár, munkánkkal bár a részleges megőrzéshez szeretnénkhozzájárulni.Jórészt kihagytuk ebből a feldolgozásból a fajok botanikai változatosságára,evolúciójára vonatkozó részeket, melyek korábbi közléseinkbenszerepeltek. Ezt részben terjedelmi okok indokolják, részben pedigaz, hogy a gyűjtés befejezése óta egyikünk önálló kötetben foglalta öszszeezeket a kérdéseket (Szabó 1983/a). Az alaptáplálékot adó növényfajoknaka szerepére vonatkozóan csak tájékozódó kutatást végeztünk(Szabó―Márton 1984, vö. 9. táblázat).EGY ARCHAIKUS BÚZAFAJ: AZ ALAKOR(TRITICUM MONOCOCCUM)Az alakor vagy egyszemű búza a búza nemzetség legősibb termesztettfaja. A vadalakort (T. monococcum ssp. boeticum) valahol Kis-Ázsiakeleti részein több tízezer esztendővel ezelőtt is tápláléknövénykénthasználhatták. A régészeti leletek alapján nyomon követhető a vad növényfokozatos háziasításának, ösztönös kiválogatásának, nemesítésénekfolyamata majd terjedése, vándorútja nyugat felé. Az ázsiai termékenyfélhold területén kialakuló gabonatermesztéses gazdálkodás ősi búzafajkéntelsőként került Európába. Az alakort követte a részben ebből a fajbólkialakított kétszemű búza (T. dicoccon Schrank), majd a legfejlettebb,hármas kereszteződés eredményeként kialakult, és általános termesztésbencsak később elterjedt hexaploid búzák (10. táblázat).Az alakor tehát genetikailag (biológiailag), de gazdaság- és művelődéstörténetilegis a gabonatermesztésre alapozó európai mezőgazdaságegyik legősibb termesztett növénye, és mint ilyen méltán érdemelte kia néprajzkutatók, gazdaságtörténészek és nemesítők figyelmét. A kérdéskörgenetikai vonatkozásaival a mezőgazdasági és agrobotanikai szakirodalomrészletesen foglalkozik (Ceapoiu 1972, Lelley―Mándy 1963,Mándy 1971).Kialakulási helyéről feltehetően ez a legősibb búzafaj indult el avándornépek, kereskedő karavánok málháival Európa felé. Az alakorleletekmár a neolitkori telephelyekről előkerültek. Hartyányi és Nováki(1975) adatai jól tükrözik az alakorleletek számának fokozatos növekedéséta Pannon-medencében, majd az i.e. 2000-rel kezdődően az alakor116