péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

A fehértippanos társuláscsoportba sorolt mocsárrétek fajegyütteseimelegebb, mély talajú, jó vízellátottságú, időszakosan elárasztott területekenalakultak ki. A magasfüvű kaszálóréteken területünkön a fehértippankevésbé jelentős. A pázsitfüvek közül inkább a kitűnő szénát adó,magas növésű csenkeszfajok (Festuca pratensis, F. arundinacea), azecsetpázsit (Alopecurus pratensis), a herefélékben gazdag réti perjés éssovány perjés (Poa pratensis, P. trivialis) rétek gyakoribbak.A higromezofil öntésterületek gyepjei a területen legtipikusabb kifejlődésbenBánffyhunyadtól nyugatra, a Körös völgyében borítanaknagyobb felületeket, de kisebb foltokban felbukkannak a Nádas völgyében,a Kalota és a Kapus mentén, valamint a Vista és Nádas közötti rétekenvagy Sárd és Nádasszentmihály határában is. Tavaszi aspektusukata boglárka tömeges előfordulása miatt kialakuló aranysárga szín jelzi(ez a népdal „sok sárga virága“). Az uralkodó fajok mellett valamenynyiállományra jellemző még a boglárkafajok (Ranunculus acris, R. steveni,R. repens), a korcshere (Trifolium hybridum), a fekete nadály éskakukkszegfű (Symphytum officinale, Lychnis flos-cuculi) tömeges előfordulása.Kísérőfajokként a magassásos és nádas fajok jelentkeznek.Ezek a rétek a hagyományos népi rétművelés hatására alakultakolyanná, amilyeneknek ma ismerjük őket, és ott, ahol az újabb területrendezési,lecsapolási munkálatok nem érintették termőhelyeiket, mais jelentős takarmányforrások. Helyüket azonban az évszázadok folyamánfokozatosan, az utóbbi évtizedekben rohamosan elfoglalták a szántóföldek.A pázsitos sédbúzás társulás (Deschampsietum caespitosae) a mocsarasodó,jó vízellátottságú erdei tisztások, erdőszélek állományaibólterjed a legelőkön, kaszálókon. Lévén ez a társulás a mocsárrétek állományaiközül a legkevésbé értékes takarmány, azokban a falvakban,ahol kaszálónak bővében voltak, munkáskéznek viszont szűkében, többnyirea sédbúzás gyepek maradtak későbbre vagy éppen kaszálatlanul.A bőven szóródó magból aztán terjedhetett a társulás, pl. Kisbács környékén,ahol a szép kocsányos-kocsánytalan tölgyes erdők tisztásairólkitört az irtásrétekre, a völgyekbe. Hasonló volt a helyzet az Almás vízrendszerében,pl. Bábony határában, vagy a Körös folyását övező mocsárréteken.Bő vízellátottságú öntéstalajokon a társulásban az ugyancsak csökkenttakarmányértékű sásfajok (Carex pallescens, C. bryzoides, C. leporina)és a szittyók (Juncus effusus, J. inflexus, J. articulatus) a jellegzeteskísérők, ez utóbbiak túllegeltetés következtében szaporodva, különösenpodzolosodó talajokon az állomány értékének további romlásáhozvezetnek. Ez a folyamat különösen a területünktől nyugatra, a Körösmentén kialakult hegyközi medencékben okoz nagy gondot. A sédbúza ahelytelen, gondatlan rétgazdálkodás esetén betör franciaperjés legeltetettkaszálókra, és különösen a nedvesebb soványtippanos-vöröscsenkeszesgyepekbe is (pl. Egeresen a kastély felett). E gyepek közé ékelődve,többnyire asszociációfragmentumok formájában gyakori. Magas-Kalotaszegen,a dongói platón és Kelecel felé a társulás hegyi változatát (Deschampsietumcaespitosae „montanum“) is megfigyeltük.Fehér tippanos társulás (Agrostietum stoloniferae). Tápanyagokbangazdagabb, kevésbé kimosódott, lúgosabb kémhatású talajokon alakul ki,72