péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

Ott, ahol az állományok védelme megfelelő volt, mint például Vistahatárában, szép szálerdők is fennmaradtak. Ezekben az erdőkben a változótermőhelyi viszonyoknak megfelelően az aljnövényzet is igen változatos,és az előbb említettek mellett foltonként uralkodóvá válik akapotnyak (Asarum europaeum), az olocsán csillaghúr (Stellaria holostea).a pázsitfűfajok közül a felemáslevelű csenkesz (Festuca heterophylla).az erdei ebír (Dactylis polygama), a bókoló gyöngyperje (Melica nutans).zilált kásafű (Milium effusum) és más fajok.Szépen fejlett gyertyános-kocsánytalan tölgyesek találhatók Gyalués Nagykapus között, Kiskapus felett a Sátorhegy északkeleti oldalában.Elterjedt a társulás a Jegenyét Vistával összekötő vonalon egészen Kardosfalváig,a Pányiki-szoros északi lejtőjének alsó harmadában (itt dinamikusátmenettel a Luzulo-Quercetum felé). Nem ritka a csertölgy akocsánytalan tölgy uralta vidéken sem, pl. Bábony és Váralmás környékén,ott, ahol rendszeresen tőről sarjad a kitermelt erdő. Kiterjedt gyertyános-kocsánytalantölgyes állományok fedik az Almás völgyétől Kisbácshatáráig húzódó dombsorok mindkét oldalát, és ezek a foltok ―néhol csertölggyel keverten ― lehúzódnak a Szilágyság felé. Ez az uralkodótársulás Sztána és Zsobok között is. Irtás után, ha a felújulástmeggátolták, ezeknek az erdőknek a helyét egykor szívesen telepítettékbe gyümölccsel, szőlővel, ma ezeknek a telepítéseknek az emlékét aföldrajzi nevek és néhol kiterjedt siska nádtippanos foltok (Calamagrostetumepigei) őrzik. Gyertyános-kocsánytalan tölgyes sarjerdők húzódnaka Nádas völgyének két oldalán Egerestől Inaktelkig, illetve a völgymásik oldalán Forgácskút és Somtelek között, ezen a vonalon többnyireismét csertölggyel keverten. Egerestől északkeletre a frissen irtott erdőfoltokés a fiatal sarjerdők jellemezték a hetvenes évek vegetációs állapotát,ezek aljnövényzetében gyakori a télizöld meténg (Vinca herbacea),a tavaszi lednek (Lathyrus vernus), a májusi gyöngyvirág (Convallariamajalis) és sok más faj.A mélyebb talajú, jobb vízellátottságú és viszonylag melegebb termőhelyeken,pl. Türe és Sárd határában gyakori egy másik kevert tölgyes,melyben a két tölgyfaj, a kocsánytalan (Q. petraea) és a kocsányostölgy (Q. robur) az uralkodó (Quercetum petraea-roboris). Ezt a társulástNyárády és munkatársai (1966) a Pányik és Gyerőmonostor közöttiLes-tetőről is jelezték Quercetum roboris-sessiflorae transsilvanicumSoó 1947 néven (mi összefüggő társulást ott már nem találtunk).A perjeszittyós kocsánytalan tölgyesek (Luzulo-Quercetum petraeae)déli kitettségű, rossz minőségű sziklás váztalajokon, aránylag meredek,napos lejtőkön a Meleg-Szamos vízrendszeréhez tartozó vagy azzal határosrészeken, az egerbegyi patak völgyében, a Pányiki-szorosban ésa Bánffyhunyadi-medencében alakultak ki (18. ábra).A melegkedvelő acidofil tölgyesek lombkoronaszintjében a kocsánytalantölgyön kívül esetenként jelen lehet a gyertyán, a bükk, a rezgőnyár, a kislevelű hárs, a nyír, a vadkörte, cserjeszintben jellemző a fürtöszanót, galagonya, vadrózsa, a gyepszintben a feketéllő lednek, tekerőslóhere, bablevelű varjúháj, a pereszlény, orbáncfű, méreggyilok,szurokfű stb. A talaj savanyúságát a fehér perjeszittyó, orvosi veronika,áfonya, sasharaszt, sédbúza, felemáslevelű csenkesz, árnyékvirág és a54