péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

cinale) gyökeret tesznek (Gy, Gym, Ny). Pálinkába mártva ugyanígyhasználják a fehér liliom (Lilium candidum) sziromlevelét (Sz).Nem hiányoznak a bőrgyógyászati és bőrápoló szerek sem a népigyógyászat kelléktárából. Kiütésre, pattanásra, ekcémára mindenekelőtta farkasalma (Aristolochia clematitis) szárának, levelének főzetét használják.A száraz mogyorófát (Corylus avellana) megégetik, olaját kicsepegtetikegy fejszére, hamuval, korommal keverik össze, ezzel kenik azótvaros bőrt (Mv). A kék iringónak (Eryngium planum) néhol szinténa hamuját használják (Be), máshol a főzetét borogatásra (Va). A hegyilent (Linum austriacum) szintén megégették, hamuját tejfölbe keverték,ezt használták kenőcsként (Mv). A zsidócseresznye (Physalis alkekengi)magját szintén tették pattanásra (Gy). A fehér orgonavirágot (Syringavulgaris) zsírban erjesztik, azzal kenegetik a szemölcsöt, pattanást (Bh).Hintőporként használták a (piros) kukorica lisztjét (Zea mays): megszitálták,megpergelték, összekeverték fa szúporával (a csecsemőt gondoztákvele, pattanásra, szeplőre hintették). A skarlátost kocsord (Peucedanum)levében fürdették (Mb). ― A szeplős arcot a már említett szőlővízzelés héjakút mácsonya (Dipsacus laciniatus) vizével mosták. Tavasszal zsurló(Equisetum) friss szárával dörzsölik arcukat, miközben ezt mondják:„Fecskét látok, szeplőt hányok“ (Kszt-Zt). Kenegetik még magukat szeplőellen a gyertyán (Carpinus betulus) mézgájával (Kk), szamóca gyökerébőlkészült főzettel (It). Pirosítóként meglehetősen veszélyes mérgezőnövényeket használtak: kapotnyak (Asarum europaeum) gyökerét, kutyatejet(Euphorbia sp.), tavaszi sáfrány (Crocus heuffelianus) összetört gyökerét(Gyv), üstökös gyöngyikét (Muscari comosum). A hiúságért néhanagy árat kellett fizetni: nem volt ritka, hogy az arc megduzzadt azilyen szerektől, s teljesen lehámlott. ― A hajat héjakút mácsonya (Dipsacuslaciniatus) vizével mosták, hogy ne hulljon, hogy jobban nőjön(Kszt-Zt, Mi, P). Szentgyörgy-napkor kakukkfű (Thymus) főzetével mostáka hajukat, hogy nőjön (Gy), Topán dárdaherével (Dorycnium herbaceum)szagosították (?) a hajukat.Élő kórokozók, kártékony rovarok, élősködők ellen leggyakrabbanmérgező növényeket alkalmaztak. Ez alól kivétel a bélférgesség gyógyítása.Ennek fő gyógyszere a fokhagyma (Allium sativum): tejben összetörveadják enni (Dr); pirítós kenyérre dörzsölik; fokhagymás beöntést,gőzölést is végeznek. Használják még a sótalan vízben főtt babot (Phaseolus:J). Tejben főzik meg a tökmagon lévő vékony hajat (Bh). A bodzakérget(Sambucus nigra) is tejben főzték meg, egy-egy kanállal adtakbelőle a gilisztás gyermeknek (Ct, St).A rühesség gyógyításának egyik enyhébb módja a savanyúkáposztalévelvaló lemosás (a lébe néha kékkövet, málélisztet is tettek). Lemosásután esetleg hamuval hintették be a beteget, így kellett állnia, míga hamu meg nem ölte a rühöt. Jóval veszélyesebb a fehér zászpával ésa dohánylével való gyógyítás. A fehér zászpának (Veratrum album) agyökeréből készítenek főzetet. A tetvességet hasonló módon kezelik:fehér zászpával, őszi kikericsnek (Colchicum autumnale) megtört, fejbecsavart virágaival, fodormenta főzetével (Mentha). A bolhákat az ágyalá tett fekete ürömmel, ürömseprűvel (Artemisia vulgaris) próbálják elűzni.― Moly ellen a ruhák közé dohánylevelet (Nicotiana rustica), sza-155