péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

változatossága (éppen a Zinnia esetében a változatok annyira eltérők lehetnek,hogy csak hozzáértéssel állapítható meg a fajazonosság), ez rendszerintnévváltozatossággal is együtt jár; a másik a bekerülés módja:honnan, hányféle forrásból, hányféle úton, milyen közvetítéssel került afaj a vidékre.Két olyan jelenségre hívnók még fel a ,figyelmet, amely a dísznövény-kultúrábana terminológia szintjén végbemenő dinamikus folyamatokkövetkezménye. Az egyik az új növények (rendszerint idegeneredetű) nevének beilleszkedése, illetőleg a beilleszkedés nehézségei. Azújabban terjedő Asparagusnak például szinte minden faluban más névváltozatavan, más-más irányba ferdült változata: aszpirántus (Mé), aszparándusz(Mó), eszperánus (K), eszperátus (E, Kb), ákszpáránt (Jt) stb.Ezek az elferdített nevek vezetnek el aztán, ha valamelyik egy más szóirányában „értelmessé“ ferdül, a népetimológiás nevekhez.Rendszerint a jelentés szintjén is konfliktus alakul ki a növény hagyományosrégi és megismert új neve között. Nem alakul ki tartósszinonímia a két terminus között, hanem a két név más-más jelentésre:fajra, fajcsoportra specializálódik, tehát a szinonimadifferenciálódás törvényeérvényesül. Így a Pelargonium-fajok közül a hagyományosabb P.zonalét és P. radulát a muszkáté (muskátli), illetőleg ennek jelzős változataijelölik, a P. grandiflorum és P. peltatum jelölője a pelárgónia,illetőleg ennek jelzős változata (vö. Murádin 1967). Ehhez hasonlóan aDahlia-fajok közül általában a D. variabilis subconvexum a dália, a többi― bár nem következetesen ― görgina (illetőleg valamilyen görgina). Arománban is találunk ehhez hasonló jelenséget. Ott például a rug/rujirendszerint igénytelenebb ,,parasztrózsák“ (Rosa multiflorum csoport)neve, a trandafir és jelzős változatai a nemesebb, ún. tearózsa fajtáké(Rosa odorata hibridek).Vizsgálataink alapján az alábbi következtetésekre jutottunk:(1) A terület mai dísznövényflórája viszonylag gazdag, de az egyesfalvakat és a belső alegységeket tekintve korántsem egyöntetű. Többhagyományos faj teljesen eltűnt vagy eltűnőfélben van, erőteljes az újfajok beáramlása az előbbiek rovására.(2) A dísznövénykultúra szempontjából a vizsgált területen belülhárom alegységet lehet elkülöníteni: a) északnyugati részen az Almásvölgyét, b) a Kapus és a Nádas mentét, c) a Gyalui-havasok falvait.(3) A legtöbb dísznövény az a) és b) alegységhez tartozó falvakbanvan. Jóval kevesebb fajt termesztenek a mostohább természeti viszonyokközt lévő havasalji falvakban.(4) Az utóbbi fél évszázad gyökeresen megváltoztatta a hagyományosparasztkertek fajösszetételét, elhelyezését. A régi típusú kertekhelyét fokozatosan új, városi, polgári hatást mutató kiskertek foglaljákel. Ebben a tekintetben határozott párhuzamot lehet kimutatni a kertkultúraés a lakáskultúra között.(5) A dísznövénytermesztés családi közösségre tartozó feladat: acsalád egészének, ritkábban a család egyetlen tagjának egyéni hajlamához,igényeihez, becsvágyához igazodik. A közösség még számon tartja,de egyre korlátozottabb mértékben képes ezt irányítani és ellenőrizni.A meglévő dísznövénytartalék közösségi felhasználása nagy lehetőségekettartogat a települések képének szebbé tételére.142