péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

megjelenése enyhe sófelhalmozódást jelez. A területen a Nádas és azAlmás völgyében foltokban találtuk. Pázmány Dénes (1964) Tordaszentlászlóhatárából, a Rákos-, Bence- és Róka-patakok völgyéből mint gyakoritársulást említi (Scirpus sylvaticus és Equisetum palustre faciesekkel).Réti ecsetpázsitos társulás (Alopecuretum pratensis). Termőhelyeittöbbnyire felszántották, de a szántóföldek közötti asszociációfragmentumokmindenütt utalnak egykori elterjedésére. Jellegzetes kialakulásábanaz ecsetpázsit egyeduralkodó. Sédbúzával vagy réti perjével kevert (átmeneti)állományait egy időben külön társulásba sorolták (Deschampsio-Alopecuretum pratensis Soó 47; Alopecureto-Festucetum pratensis Ujv.47 stb.).Réti csenkesz társulás (Festucetum pratense). A társulást Soó Rezső(1949), az asszociáció leírója tanulmányozta először a Kis-Szamosvölgyében, ahonnan réti perjés (Poëto-Festucetum pratensis), vékonytippanos(Agrostieto-Festucetum pratensis) és soványperjés (Poëtum trivialis)változatait írta le önálló társulásként. Újvárosi a Bánffyhunyadimedencébőlaz ecsetpázsittal kevert állományokat jelezte. Pázmány Dénes(1964) Tordaszentlászló környékén a társulásnak csak fennmaradtfragmentumait találta; a társulás gabonatermesztésre többnyire kiválóanalkalmas termőhelyeit évszázadok óta szántják. Újabban az időszakosanelárasztott termőhelyeken nemesített nádképű csenkesz állományok (Culto-Festucetumarundinaceae) újratelepítése ígéretes.Hegy- és dombvidéki mezofil rétekA franciaperjés rétek társulásosztályába tartozik a terület rétjeinekés legelőinek jelentős része, az a nagy csoport, amelyet „hegyi és dombvidékimezofil réteknek“ szokás nevezni. A franciaperjés társulások(Arrhenatheretum) a szántóterületek előretörése miatt századok óta viszszaszorulóbanvannak. Ebbe a csoportba sorolhatók azok a vékonytippanos-vöröscsenkeszesgyepek (Agrosteto-Festucetalia), amelyeknek társulástaniönállóságát csak viszonylag újabban, 1956-ban ismerték fel. Ezekneka réteknek a fajösszetétele nagyon változatos: a termőhelyi adottságokés a helyi rétgazdálkodási gyakorlat függvényében hol egyik, holmásik faj válik uralkodóvá, és ennek megfelelően a különböző szerzőknagyszámú „asszociációt“ írnak le. Lévén ezek a nevek azonosító értékűek,elfogadásuk vagy elvetésük a követett céltól függ. Mi itt az egységesítő,a növénytársulástani és gyeptipológiai szempontokat egyarántfigyelembe vevő megoldásokat ― a nagyobb társulástani egységeket ―részesítettük előnyben. A hagyományos rétgazdálkodás szempontjábóltöbbé-kevésbé közös jellemzője ezeknek a gyepeknek, hogy fajösszetételüketa termőhelyi viszonyok mellett döntően befolyásolja a legeltetés,a kaszálás és a trágyázás viszonya.A franciaperjés társulás (Arrhenatheretum elatioris) jellegzetes magasfüveskaszálórét. Termőhelyeit Erdély-szerte feltörték. Egykori elterjedésétma inkább csak az utak mentén húzódó kaszált-legeltetettgyepcsíkok, a temetők és gyepes gyümölcsösök maradványtársulásai jelzik.Ezek a maradványtársulások (mindenütt elterjedtek az Almás völgyétőlMagas-Kalotaszegig. Az uralkodó franciaperjén kívül gyakori a73