péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

helyzete és ökológiai szerepe elégtelenül ismert. Az első tudományosleírás területünk közvetlen szomszédságából származik (Soó 1927: Coryletumavellanae), és lényegében a népi megközelítést tükrözi. KésőbbSoó határozottan tagadta a mogyorósok társulástani önállóságát.Vida Gábor a mogyorós kislevelű hárs erdőket (Corylo-Tilietum cordatae)külön társulásnak tekintette a dacikus bükkösök társuláscsoportjában.Az általa azonosított társulás szép állományairól közölt felvételeket1971-ben Csűrös-Káptalan Margit, a Székelyjó és a Kalota-patakközötti vízválasztó keleti lejtőjéről. A társulásban az uralkodó fajokonkívül gyakori a hegyi és platánlevelű juhar, a magas kőris, gyertyán,elszórtan a bükk és a jegenyefenyő, a szegélyeken viszont helyenkénta mogyoró az egyeduralkodó. Valószínű, hogy ezek az erdők a boreális,interglaciális tölgy-hárs-mogyoró uralta vegyeserdők maradványai, viszszahúzódásukugyancsak az erdőirtással volt kapcsolatban. Légvonalbannem messze a Csűrös-Káptalan által felvételezett állományoktól, Mogyorókerekenévadó mogyoróerdejének már nyomát sem találtuk.A lucos, bükkös, gyertyános és tölgyes vegyeserdők szegélyén ― amagasságtól és kitettségtől, valamint a cönológiai környezettől függően― az atlanti jellegű rezgőnyáras mogyorósokkal (Coryleto-Populetum),az iszalagban bővelkedő ,,venyikéseket“ az ugyancsak atlanti iszalagosmogyorósokkal (Clamtido-Coryletum) lehet azonosítani. Igaz ugyan, hogyaz eredeti leírásokban több nyugat-európai differenciális elem is van,ez azonban nem eltérő ökológiai helyzetet vagy ember-növény kapcsolatot,inkább különböző földrajzi variánsok meglétét jelzi. Az erdélyi variánsokrajellemző földrajzi elkülönítő faj leginkább a pirosló hunyor(Helleborus purpurascens) lehetne, ami a Corylo-Populetum helleboretosumpurpurascenti és a Clamtido-Coryletum helleboretosum purpurascentimegkülönböztetés bevezetését indokolja (a névadási szabályok értelmébenhelytelen ,,transsilvanicum“ jelző helyett).A Coryleto-Populetum kalotaszegi állományainak leírását Chircă ésColdea (1967) közölte Gyerőmonostor határából (Dealul Tufe = Mogyorós).Az iszalagos-mogyorós (Clematido-Coryletum) szépen kialakult fajegyüttesében,pl. Sztána határában az aljnövényzetben ugyanazok a fajokuralkodnak (Aegopodium podagraria, Geum urbanum, Primula veris,Urtica dioica stb.), mint az eredeti leírások társulásaiban. Ilyen típusútársulás maradványai az inaktelki völgyben is felbukkannak. Ugyaneza hasonlóság figyelhető meg a Sátor-tető szedres-mogyorósai (Rubo-Coryletum) esetében is.A melegkedvelő tölgyeseket szegélyező tiszta mogyorós állományokmegnevezésére egyesek a Soó által 1927-ben javasolt társulásnevet (Coryletumavellanae) fogadják el, ennek a társulásnak a diagnózisa részbenugyancsak területünkről származik. Az erdélyi változat megkülönböztetéseviszont ebben az esetben is indokolt lehetne.A mogyorónak a táj képében és életében jelentős szerepe van:segíti az erdő felújulását, védi a lejtők talaját a lepusztulástól, fájanyersanyag (háziipar, faesztergálás, kosárkötés), gyümölcse állati ésemberi táplálékforrás, sőt áruként jövedelemforrás is.A kökényes galagonyások a melegkedvelő cserjéseknek a területenjellegzetes és Európa-szerte elterjedt társulásai. A népi terminológiatüvisesnek nevezi. Soó Rezső 1927-ben jórészt az itteni tüvisesek alap-62