péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

gyományokat őrző sírdíszeket. Arra nem találtunk adatot, hogy a temetőélősövényében mindenütt gyakori ürömfajoknak (Artemisia vulgaris, A.annua) szerepük volna a halottkultuszban.A sírokon megjelenő dísznövények egy csoportját nehéz aszerintminősíteni, hogy régebben vagy újabban váltak temetői díszekké; ilyentöbbek között a sisakvirág (Aconitum camarum), harangláb (Aquilegiavulgaris), szakállas szegfű (Dianthus barbatus), tüzesliliom (Hemerocallisfulva), kék nőszirom (Iris germanica), muskátli (Pelargonium zonale),bögrevirág (Platycodon grandiflorum), szappanvirág (Saponaria officinalis),kúszó varjúháj (Sedum spurium). Némelyek, mint pl. az Aconitum,Aquilegia, Hemerocallis, Sedum, Sempervivum, még a múlt századi, intenzívebbpolgári hatás előtt jelenhettek meg a temetőkben.Bármennyire gyakoriak és közönségesek, mégis határozottan újabbkeletűnek érezzük az őszirószát (Aster), a kerti százszorszépet (Bellisperennis), a nemes margarétát (Chrysanthemum latifolium), a kardvirágot(Gladiolus gandavensis), az erdei csillagfürtöt (Lupinus polyphyllus),a nefelejcset (Myosotis arvensis), a petúniát (Petunia atkinsiana) és azárvácskát (Viola witrockiana). Ugyancsak újabb keletű, de az előbbieknélritkábban, alkalomszerűen jelenik meg a sírokon a szívvirág (Dicentraspectabilis), a bazsarózsa (Paeonia), a bugás lángvirág (Phlox paniculata),a primula (Primula pubescens), a gyapjas nyúlfüle (Stachys byzantina),valamint a tulipán (Tulipa gesneriana).Némely fajok, mint pl. az Armeria alpina, Lobelia erinus, Monardafistulosa a virágoskertekben meg sem jelentek, vagy a területen olyanritkák, hogy a gyűjtés során először (vagy éppen kizárólag) a temetőbenbukkantunk rájuk. Ezek, valamint más, csak üvegházban termesztett ésa sírokra időlegesen kerülő fajok a temetők díszítésének legújabb szakaszárajellemzőek.Városi hatásra terjedt el az utóbbi két-három évtizedben a halottikoszorú; az élő- vagy művirágból készült koszorúkat is többnyire onnanrendelik. Nagyobb hagyománya van annak, hogy ha fiatal legény vagylány hal meg, társai maguk készítenek koszorút. Általában télizöld meténgből(Vinca minor) készül, Vistán piros csipkebogyót és pattogatottkakast fűznek rá, Inaktelkén háromágú fára kötöttek kétszínűvirágot(Melampyrum bihariense), szászát (Vinca minor) és pántlikát, néha pántlikafüvet(Phalaris arundinucea var. picta). Magyarfenesen az édesgyökerűpáfrányt (Polypodium vulgare) szedik halotti koszorúnak.Egy vidék temetőire nemcsak az lehet jellemző, ami a sírokon díszlik,de az is, amit nem ültetnek oda. Ez függvénye lehet a falu társadalmirétegződésének is, de fontosabb talán az, hogy a sírokon díszlővirágok üzenetet is hordoznak. Az „illő ― nem illő“ eldöntése kulturálishagyomány kérdése. A temetők egyre tarkábbá válása éppen a hagyományosjelentések feledésbe merülésének következménye. Arra azonban,hogy miért nem tartja odaillőnek egy-egy közösség egyik vagymásik fajt, meglehetősen nehéz választ adni. Egyeseket, mint pl. a Fuchsia,Heliopsis, Oxalis fajokat a termesztéstechnikai nehézségek is kizárhatnak(teleltetési igény), de inkább a virág üzenethordozó funkciójátérezzük fontosnak. Azok a fajok, amelyek ritkák a temetőben vagy teljesenhiányoznak onnan, többnyire a lenge, „csiricsáré“ virágok közé tartoznak(pl. Calendula officinalis, Gaillardia aristata, Impatiens, Ipomoea,145