péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

szánthatóság utolsó fázisát jelzi, ezután már az agroterasz felhagyása,visszagyepesedése következik.Poloskagyomos-magyar bükkönyös gyomosodás (Biforo-Vicietumpannonicae) márgás alapközeten kialakult, tápanyagban viszonylag szegény,de mélyebb talajú enyhe lejtésű domboldalak jellegzetes gyomosodása.Területünkön is elterjedt. Ennek a gyomosodásnak az egyik faja(a poloskagyom) adja a nyári zivatarok, különösen jégesők után érezhetőerős, átható „jégesőszagot“.A ragadó galajos-nyári héricses (Galio-Adonidetum) a mélyebb talajú,jobb tápanyagellátású termőhelyek gyakori gyomosodása. Terjed aragadó galaj tömeges elszaporodása (galietosum) miatt.A mezei szarkalábas-szulákpohánkás (Consolido-Polygonetum) tápanyagbanés mészben viszonylag szegényebb, sovány, könnyen kiszáradótalajok gyomosodása. Rendszerint más gyomosodási típusokkal mozaikszerűenváltakozva, azokkal átmenetet képezve fordul elő.A szalmásgabonák gyomosodásának az őszi, tarló-aszpektusára amuharos-szélfüves együttesek [Setario-Stachyetum annuae (Bojko 34)Felf. 42] jellemzőek.Lándzsás útifüves-komlós lucernás gyomosodás (Plantagini-Medicaginetum):az évelő hüvelyes takarmánykultúrák, mindenekelőtt a vörösherés,fehérherés és lucernás vetések második, harmadik év után fellépőgyomegyüttese. Mindenütt kialakul, ahol több éves takarmányhüvelyesvetések vannak. Ebben az esetben valódi társulásképző folyamatról vanszó: a folyamat eredményét területünk közeléből, a Meszes-hegységbőljelezte először Balázs (1941). A társulás kialakulását kísérleti körülményekközött is megfigyeltük. Sajátos, lándzsás útifűben gazdag változatát(Plantagini-Medicaginetum plantaginetosum h.l.) a Kapus völgyeészakos oldalain, Nagykapus és Gyalu között találtuk, itt a kigyérültvöröshere már csak a gyep 5 százalékát alkotta, a lándzsás útifű egészen65 százalékig borított, a fennmaradó 30 százalékon a társulás többi 24faja osztozott.Zöldségeskertek, kapáskultúrák gyomosodásaA kapások elválasztása a szalmásgabonáktól a gyomcönológia egyikellentmondásos kérdése. Elképzelhető-e, hogy ugyanazon területet évenkéntmás társulástani egységbe tartozó gyomegyüttes váltakozva foglaljael? Úgy véljük, erre a kérdésre igenlő feleletet kell adni. A szalmásgabonákhagyományos művelése vetéstől aratásig háborítatlan talajt, de atermesztett faj sűrű állománya révén erős konkurrenciát jelent, amelybenbizonyos fajok nem vagy alig képesek fejlődni. Ezek a fajok éppena kapáskultúrák időszakosan fellazított talajú, ritkább növénysűrűségűállományait kedvelik, ahol kezdetben gyorsan fejlődnek. Itt a szalmásokhozalkalmazkodott fajok (pl. búzavirág, pipacs stb.) nem érzik jól magukat.A szalmások és kapások gyomosodásának elválasztása tehát nemterületileg, hanem biológiailag indokolt. Az elkülönülés éppen a hagyományos,évről évre változó, ritmikusan ismétlődő földművelési módokközötti különbségek hatására alakult ki, és az évezredes emberi hatásegyik látványos következménye.A kakaslábfüves-éplevelű libatopos gyomosodás (Panico-Chenopodietum)a szalmásgabonákban is kifejlődik ugyan, de a jó nedvesség- és97