péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

Az Almás völgyében, Bábony körül viszont a réti csormolyás (Melampyrumpratense) és juhcsenkeszes (Festuca ovina) csertölgyes kocsánytalantölgyesek jellemzők. Ezeket az erdőket Bábonytól Alsófüld feléegyre inkább a domináns csertölgyesek váltják fel. Zsobok felé a társuláscseres állományaiban gazdag húsos somos foltok (Cornetum maris)vannak. Sztána és Zsobok között a Toroktető ligetes erdeje is ebbe atársulásba tartozik. Ezekben a kiritkult erdőkben a gyakori legeltetéshatására gazdag vékonytippanos barázdált és felemáslevelű csenkeszesaljnövényzet alakult ki, mintegy előre jelezve az erdő helyére települendőgyepet.A Körös és az Almás vize között, illetőleg a Nádas és az Almásvízválasztójától északra a kocsánytalan tölgy és a gyertyán a csertölgygyelkeveredik, ezeket az állományokat már a csertölgyes-kocsánytalantölgyes társulásba (Quercetum petraeae-cerris) lehet sorolni. Megjegyzendő,hogy a csertölgy ezen a vonalon nyomul legközelebb a hegyekhez,itteni elterjedésének déli határvonala a Magyarbikal és Bánffyhunyadközötti gerincen Sztána felé, majd tovább Jegenye és Inaktelkeközött húzódik, de magános példányok Kiskapus határában is felbukkannak.Ezen a határvonalon megritkulásához a szelektív vágás is hozzájárult:bizonyos célokra, mint pl. dongakészítésre, cserzésre, építkezésekhezelsősorban a csertölgyet keresték.A kevert kocsánytalan tölgyes ― csertölgyes erdők általában jellemzőeka Szamos menti magas dombságra, és átmenetet alkotnak az alacsonyabbtérségek melegkedvelő cseresei, valamint a magasabban kialakulttölgyesek és gyertyános tölgyesek között. A Szigethegység peremvidékenáltalában 600 méterig is felnyomulnak (Csűrös 1981). Lombszintjükbena mezei juhar, a vadcseresznye, vadkörte, barkóca, hárs, cserjeszintbena húsos som, fagyal, bibircses kecskerágó, galagonya, zanót, a gyepszintbena ligeti perje, baracklevelű harangvirág, szálakperje, szamóca,korai galaj stb. jellemzőek. Ipari és tűzifakitermelés, erdei legeltetés,gyűjtögetés és gyógynövénykincs miatt gazdasági jelentősége nagy.A terület nyugati csücskében Janka Viktor a múlt században mégerdőalkotó faként jelezte a molyhos tölgyet (Quercus pubescens) a Hójagerincről.Nyárády E. Gyula (1941) és nyomában Gergely János (1960)szerint vegetációs tényezőként ma már nem jelentős. Mi is csak bokrosokbantaláltuk a Kolozsvár és Gyalu közötti részen. Ezek a bokrosoknem alkotnak a kocsánytalan tölgyesektől elkülönülő növényzeti egységet,ezért peremhelyzetű asszociáció-fragmentumoknak tekinthetők.A kocsánytalan tölggyel (Quercus petraea) a gyertyán (Carpinusbetulus) képez gyakran vegyes állományokat, és ilyenképpen a gyertyánoskocsánytalan tölgyesek (Querco petraeae-Carpinetum) ma Kalotaszeglegelterjedtebb erdőalkotó társulása, melyben a ligeti perje (Poanemoralis) az egyik leggyakoribb faciesalkotó. Az erdélyi kocsánytalantölgyes-gyertyános kevert erdőket Coldea (1975) a Lathyro hallersteini-Carpinetum névvel jelölte, valójában a Hallerstein-féle lednek által jellegzetterdőket csak vidékünk keleti csücskében találtunk.A gyertyános tölgyesek uralkodó szerepe feltehetően a népi erdőkiélésimódokkal van kapcsolatban: mindkét faj viszonylag jól sarjadzik,és az ismételt tarvágások után is képes újranőni, bár a kialakuló erdőminden vágásforduló után rosszabb minőségű.53