péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

alakul ki, kisebb-nagyobb foltokban. Túllegeltetés hatására a társulásta csarabos-szőrfüvesek válthatják fel.A cincoros-angolperjés társuláscsoportot (Cynosurion) eredetileg azAlpok vidékének rendszeresen trágyázott, ésszerűen legeltetett és többmint egy évszázada rendszeresen felülvetett, feljavított legelőiről írtákle svájci geobotanikusok. Ezekre a cincor, a tippan és csenkeszpopulációkmellett jellemzőek a rendszeres tiprást és legelést jobban tűrő fajok,így a pázsitfüvek közül elsősorban az angolperje, a hüvelyesek közülpedig a fehérhere. Nálunk hasonló művelt gyepek ― a nyugat-európaitóltöbb szempontból eltérő körülmények között ― elsősorban atelepülések közelében, pl. a szórt települések házait övező bekerített legelőkön(Kis- és Nagydongó) figyelhetők meg. A típus az ésszerű legelőgazdálkodásimódszerek és a nemesített vetőmagvakkal való felülvetésrévén fokozatosan terjed. A hagyományos rétgazdálkodás eltérő jellegemiatt is indokoltnak éreztük a falvak határában gyakran felbukkanóangolperjés-fehérherés legelőknek ebbe a társuláscsoportba való sorolását.Angolperjés-taréjos cincoros társulás (Lolio-Cynosuretum): Magas-Kalotaszeg taposott, intenzíven kihasznált hegyei legelőin bukkan fel.Fehérherés-angolperjés társulás (Trifolio repenti-Lolietum): még intenzívebblegelőkihasználást jelez, mint az előző társulás. Kialakulásakevésbé függ a csapadéktól, inkább a talajnedvesség (talajvízszint) befolyásolja.Időszakosan elárasztott területeken kis tengerszint feletti magasságbanis kialakul, gyakran Agropyron-Rumicion csoportba tartozótársulások szomszédságában.Vöröscsenkeszes-palástfüves társulás (Festuceto-Alchemilletum vulgaris):hegyvidéken jön létre, ott, ahol ― sík vagy kis lejtésű terepen ―folyamatosan, hosszabb ideig nagyobb számú állatot legeltetnek, pihentetnek,és ez természetesen trágyázást is jelent. A vöröscsenkeszes gyepekjellegzetes fajai mellett felszaporodnak itt a nitrogénbőségre utaló,taposástűrő, esetleg éppen kitaposott részeken megtelepedő, gyomjellegűfajok: a palástfű (Alchemilla), a perjék (Poa pratensis, P. annua, Lolliumperenne), herefélék (Trifolium repens, T. hybridum), egyéb gyomok(Cerastium sp., Cirsium furiens, C. vulgare, Carduus acanthoidesstb.).Dombvidéki félszáraz és száraz gyepekA közép-európai alacsonyabb hegyek, illetve a dombvidék déli fekvésű,a nyári napokon felmelegedő termőhelyein kialakuló gyepektársulástani önállóságát Mausel ismerte fel századunk harmincaséveiben. Ezeknek a bennszülött fajok mennyiségét tekintve területünkönlegjellegzetesebb erdélyi társulásoknak a közös neveként a Hadacés Klika által 1944-ben javasolt nevét használjuk. Az Önálló társuláscsoportjogosságát és ezen belül az erdélyi állományok sajátos helyzetétjórészt éppen a kalotaszegi társulások vizsgálata alapján Soó Rezsőmár 1949-ben hangsúlyozta, kimutatva például, hogy a törpesásos-szálkaperjéstársulásban a közel 20 százalékos (szub)mediterrán és 30 százalékoskontinentális faj mellett nagy számban szerepelnek endemikusés szubendemikus (dacikus) fajok, ,mint pl. a Viola joói, Thlaspi kovátsi,77