péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

állatok pusztulása is szolgáltathatott hasonló jellegű tapasztalatokat. Kispetribenegy tehén döglött meg az őszi kikericstől (Colchicum autumnale).A fehér zászpától (Veratrum album) pedig elpusztult a juh, acsirke (Gyv, Ny).Az említetteken kívül tudják még, hogy mérgező a farkasboroszlán(Daphme mezereum), a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens), abolondító beléndek (Hyosciamus niger), a vesszős fagyal bogyója (Ligustrumvulgare). A mérges gombákat („bolondgomba“) is el tudjáktöbbnyire különíteni az ehetőktől, de a mérgező fajok között már aligtudnak pontosabb különbséget tenni.A mérgező növényeket nemcsak gyógyításra használják, hanem mérgezésreis. Pusztítják vele a kártékony rágcsálókat: a patkányt zászpásmáléliszttel (Mv), az egeret oleander (Nerium oleander) levelénekfőzetével (Szu), a kutyatej (Euphorbia) elmorzsolt, puliszkába tett virágjával(Nk). Néha a hasznos állatokat is megmérgezik: galambokat, aszomszéd tyúkját, csirkéjét (Gy, Gyv, Dr, Fi, J, Kszt-Zt, Mk, Mv). Arrais volt példa, hogy pirosló hunyor gyökerét a lábukba húzták, gyulladástokoztak, hogy megszabaduljanak a katonai szolgálattól (Bh, Mv).*A népi gyógyászathoz nemcsak a gyógyító növények ismerete tartozik:ismerni kell a legfontosabb növények lelőhelyét, a begyűjtés megfelelőidejét, szakszerű módját, a tartósítás módját stb. És valóban azttapasztaltuk, hogy adatközlőink, amikor felismerték például a sóskafát,a legközelebbi lelőhelyeit is meg tudták jelölni. A legfontosabb növényeket,magvakat télire is tartósították: a padlás, a tornácgerenda voltilyenkor a falusi ember patikája. Termeszteni ugyan nem szokták avadon termő gyógynövényeket, de nem véletlen például, hogy egy-egyfaluban a legtöbb kőkerítésen ott díszlik a kövirózsa, Sztánán pedig azöldséges kertben ott virult a Máriatövis (Silybum marianum): levelétsebre, kelésre használják, és a spontán flórából a faj nem gyűjthető.A gyógyító növényeknek és a növények gyógyhatásának ismeretét némelykora népi növénynév is rögzíti. Van ugyanis az összetett növényneveknekegy olyan típusa, amelyben az előtag arra a betegségre vagytestrészre utal, amely a növénnyel gyógyítható: pokolvarfű, fülfű, köszvényfű,szamárköhögési tövis, szívburján, tüdőfű stb.Az előbbi összegezésből és talán még inkább az adattár részletezőbbreceptjeiből látható a gyógyító szerek sokfélesége, változatossága: tea,fürdő, kivonat, párlat, főzet, kenőcs, tapasz, csepp, por, inhalálás, gőzölés,kötés, beöntés vagy egyszerűen a növény ételként való fogyasztása.Hangsúlyozzuk a népi gyógyászat tapasztalati értékét, de látnunkkell nagyon sok vonatkozásban veszélyes voltát is, valamint archaikusjellegét. Nem csupán arról van szó, hogy a népi gyógyászat kevésbéóvatos az adagolásban, nem pontos a felhasználható növényi rész megjelölésében,felcseréli a teljesen különböző hatású növényeket. Éppen amérgező növények felhasználása mutatja, hogy bár tisztában vannak anövények mérgező voltával, kétségbeesésükben, tudatlanságukban mégisalávetik magukat életveszélyes beavatkozásoknak is.158