péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

Jurinea simonkaiana, Helianthemum canum, Seseli gracile, Cephalariaradiata és mások. Ezért javasolta a ma már nevezéktani szempontbólhelytelennek minősített „transsilvanicum“ megkülönböztető jelző használatát.A törpesásos-tollas szálkaperjés társulás (Cariceto humilis-Brachypodietumpinnati), valamint a hegyisásos-tollas szálkaperjés (Caricetomontanae-Brachypodietum pinnati) a Kapus és a Nádas mente, valaminta Bánffyhunyadi-medence napsütötte, durvamész-kibúvásokkal tarkítottmeredekebb oldalainak: a partoknak, padoknak a gyepjei. A tollas szálkaperjetömeges jelenléte miatt világos sárgászöld színűek, ezért különösentavaszi-kora nyári időszakban messziről jól láthatók. Ez a legelterjedtebbintrazonális gyeptársulásunk. Évszázadok óta lepusztított, valamikorbizonyára kecskékkel, ma inkább juhokkal legeltetett gyep. Azegykori száraz kocsánytalan tölgyesek helyén alakult ki. Magát a társulástis részben területünkről, Szucság határából, a Szentpál-tetőről és aFelső-hegyről származó geobotanikai felvételek alapján írta le Soó Rezső(1949), így került be a nemzetközi irodalomba. Mi itt a társulásnakegy újabban Szeben környékéről jelzett (de a Szilágyságban is gyakori)zászlós bóka által uralt változatát is megtaláltuk (subass. astragaletosumonobrychis E. Schneider-B. 1971). Ez a változat felbukkan Méra határában(Választó-hegy), a fenesi patak völgyében (Pázmány 1964), Sztánána Részeg-tetőn (Ujvárosi in Borbásia VII, 12), valamint helyenkéntaz Inaktelke és Egeres között húzódó dombsoron. Legszebb kifejlődésébenMákó határában figyelhető meg. A Részeg-tetőn egyébként a társuláshenye boroszlános változata (daphnetosum cneori em. hoc loco)a henye boroszlán virágzási idejekor (májusban) felejthetetlen szépségű.Mákó felett vagy Gyalu határában a tavaszi aszpektusban helyenkénttömegesen virít a társulásban a tavaszi hérics is (facies adonidosum),amely a hasonló németországi termőhelyekről leírt Adonido-Brachypodietumpinnati Krausch 1961 társulástól a kísérőfajok mennyiségi ésminőségi mutatóiban különbözik. Durvamész váztalajon, törmeléken fejlődikki a hegyi gamandor társuláscsoport (Teucrion montani); ez apionír- és romtársulások felé mutat átmeneteket. Magas-Kalotaszegena deres csenkeszes társuláscsoport (Festucion pallentis) asszociációfragmentumainaknyújt menedéket. Gyerőmonostorról barázdált csenkeszesváltozatát (festucetosum rupicolae Kovács et Coldea 67) jelezték.Ha a termőhely száraz ― akár a csapadékmennyiség fokozatos csökkenése,a túllegeltetés vagy a kitettség és lejtőszög miatt, esetleg éppenaz alapkőzet okozta fiziológiai szárazság miatt (pl. gipszes rendzinákon)―, a társulást fenyéresek vagy kunkorgó árvalányhajas szárazgyepekváltják fel. Ezzel a társulással van rokonságban az a jellegzetesengipszrendzinákhoz kötött fátyolvirágos-szálkaperjés társulás is, amely mára sziklagyepek közé sorolható.A nagy pacsirtafüves-tollas szálkaperjés társulások sajátos erdélyiváltozata (Polygalo-Brachypodietum pinnati echietosum russici) különösenkora nyári aszpektusban szívdobogtatóan szép. A virágpompa alapszínéta nagy pacsirtafű (Polygala major) liláspiros virágzászlói és azorosz kígyószisz (Echium russicum) bíboros virágú szárai adják meg, ehheztársulnak a koloncos bajnóca (Filipendula vulgaris) és a kakastaréjfajok(Alectorolophus sp.) sárgásfehér virágzatai, a baltacim (Onobry-78