péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

el arra járóknak válnak emlékezetessé. Valószínűleg emiatt vált helyjelölővéa bogáncs, a csalán, a gyökér stb.(8) Nem volt túlságosan gyakori, hogy új, addig ismeretlen növényjelenjék meg, emiatt bizonyára mindenki tudomást szerzett róla, ésszámon tartotta a helyet is, ahová elültették (pl. az akácot vagy az újvilágiszántóföldi növényeket).B. A növények hasznosítási formái közül kétségtelenül legfontosabba táplálkozás. Ebben a tekintetben a földrajzinév-adásban jelentősebbnyomot hagyott a gyűjtögetés, mint a növénytermesztés. Ezenkívüla hasznosításnak több, részben feledésbe merült módját őrizték meg ahelynevek.(1) A gyűjtögetésnek fontos feltétele annak a helynek a megjelölése,ahová évenként vissza lehetett járni szüretelni. Jelölésre legalkalmasabbéppen az ott termő növénynek a neve: áfonya, alma(fa), berkenye,cseresznye(fa), eper, komló, kökény, galagonya, körte, málna,mogyoró, nyír(fa), rekenyő, somfa, sulyom, szeder, torma, vadkörte.(2) A megművelt határrészeket szintén gyakran nevezték el az otttermesztett növényről, gyümölcsről. A fordulós rendszer bevezetése előtttöbb növénynek megvolt a maga, valószínűleg csak művelési kényszerbőlváltozó termesztési helye. Ez a viszonylagos stabilitás elősegítetteaz ilyen típusú névadást. Egyes növények (pl. a gyümölcsök vagy a rostnövények)a fordulós rendszerben is megtartották termesztési helyüket,a gabonafélék azonban és a kapásnövények évenként más-más fordulóbakerültek, emiatt nem lett volna „logikus“ róluk nevezni el a dűlőket.Ez magyarázza, hogy különösen az újvilági növényeknek csak igen gyérnyomaik vannak a földrajzi nevekben. A termesztés az elsődleges indítékapl. a következő növénynevek helynévvé válásának: bab, bojóka,borsó, búza, fuszulyka, káposzta, köles, lencse, mák, murok, répa, rozs,törökbúza, szőlő stb.(3) Lényeges egyes növények takarmányként való felhasználása (azértéktelen növényt esetleg csak alomként), valamint a legeltetés: fű,here, kaszáló, rét, sarjú; gyep, legelő; levél, lomb stb.(4) A legtöbb fafajt fel lehet használni fűtésre, ritkább volt a jószerszámfa és az építőanyagként hasznosítható fa. Emiatt mindenki ismertea nagyobb erdőket, de a ritkább, értékesebb fákat külön-különis számon tartották. Mindez a névadást is meghatározta pl. a következőesetekben: bükk(fa), fenyő, kőris(fa), tölgy(fa) stb.(5) A paraszti életben nagy szerepük volt a textilnövényeknek. Eztükröződik a kender nevéből alakult helynevekben (a len termesztésénekcsak egy-két pontról vannak emlékei, a földrajzi nevekben semszámottevő).(6) Helynevek őrizték meg a szénégetés emlékét is: szénégető, szénhely.(7) Az ehető növényeken kívül a gyűjtögetés a gyógynövényekreés a festőnövényekre is kiterjedt, és olyan növényekre, amelyekkel szokásszerűena házat vagy a kaput díszítették. Pl. bodza, hársfa; éger;nyir(fa) stb.(8) A határ némely részeit amiatt tartották számon, mert az otttermő növényeket nem lehetett felhasználni, vagy csak igen csekélyértékük volt. Pl. omboly, parlag, sás(fű), sáté, semlyék.39