péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

chis viciifolia) és tarka koronafürt (Coronilla varia) halvány pirosa éslilája, valamint a gazdag fajegyüttes sok-sok más színárnyalata. A társulásfalvaktól távol, viszonylag nehezen megközelíthető, nem legeltetettés csak esetlegesen kaszált termőhelyen alakult ki.A bihari nyúlfarkfüves társulást (Seslerietum heufflerianae „biharicum“)szintén erről a területről, a Gorbói-hegyről (Soó 1949) és Sztánáról(Ujvárosi 1947) írták le. Újabban előkerült a társulás Zsobok ésFarnas között a Pad nevű helyről is, ahol az uralkodó nyúlfarkfű-populációthegyi sás, henye boroszlán, szarvaskocsord, tollas szálkaperje, keskenylevelűés szőrös len, pannon aszat, erdélyi kakukkfű, nyári galajés sok más faj kíséri.Sudár rozsnokos társulás (Brometum erecti): először Pázmány Dénesírta le Erdélyből 1963-ban, majd jelezte a sudárrozsnokos száraz gyepeketSzentlászlóról (1964) és Dés környékéről is. Területünkön Egeresés Sztána között a völgy bal oldalán a vasúti pályatest feletti nagybevágást borítják a sudár rozsnok tömeges jelenléte és szárazságtűrő kísérőfajokáltal jellegzett állományok. Ezeket esetleg éppen a múlt századbantelepíthették a vasútépítés során talajvédő céllal. Mindenesetrea szentlászlói adat kivételével elsősorban a vasútvonal mentéről jelezték;így a Nádas völgyében másutt is felbukkannak gazdagabb mezofilállományai.Barázdált és sovány csenkeszes-vékonytippanos társulás (Agrostieto-Festucetum [rupicolae-valesiacae]): a vékony tippannak a barázdált csenkesszelés a pusztai (sovány) csenkesszel kevert állományai, melyek területünköna tölgyes öv keleti, déli és nyugati kitettségű enyhébb lejtésűirtásrétjein általánosan elterjedtek; többnyire legelőnek használtgyepek. Elméleti és gyakorlati okok miatt is indokolt ezeket egyetlentársulás keretében tárgyalni. Az elméleti indoklás a Festuca rupicolafajkomplexum (species agglomeratum) genetikai (ökológiai, alaktani) változatosságábankeresendő. Ez a változatosság a gyakorlatban még a legtapasztaltabbrendszertanosokat is próbára teszi, és a biztos elkülönítésaz egyszeri rátekintésen túl olyan tüzetes egyedi vizsgálatot, esetlegéppen tenyésztési kísérleteket követelne meg, amilyen a geobotanikaimunkában kivihetetlen. A gyakorlati érv az, hogy a gyep nemcsak évrőlévre, de évszakról évszakra is más képet mutat, attól függően, hogymilyen volt a megelőző időszak vízellátása, tápanyag-utánpótlása és agyep kitermelési módja. Általános szabályként elfogadható, hogy ésszerűbblegeltetés vagy éppen kaszálás és trágyázás esetén a robusztusabbbarázdált csenkesz populációk törnek előre a gyepben (részben éppen apopulációk fenotipikus plaszticitása miatt), fordított esetben, szárazság,túllegeltetés során a pusztai csenkesz vagy az ál-juhcsenkesz juthat uralomra.Ez utóbbi már a leromlott gyepek fajösszletére jellemző gyomokfelszaporodását is magával hozza.Ez a társulás borítja a Nádas völgyére különösen jellemző vadkörtéshagyásfás legelőket pl. Vista határában a Borzástól a Galamb-oldalfelé, az Irtáson, Vista és Nádas között vagy Kisbács határában a Pallérvágottjában.A legelő különösen körtevirágzás idején érdekes, és a hagyományosnépi legelőgazdálkodás, erdőkiélés spontán ökológiai tájvédelmitörekvésének szép példája; állat és ember számára kellemes, gaz-79