péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

alapján külön társulásokra oszlott. A népi terminológiában viszont kezdettőlönálló Nádas, Sásos, Háportyos földrajzi nevek szerepeltek. A geobotanikákbanönálló társulás-szinten el nem ismert Csipkés, Gánás, Hályagos,Komlós, Nyíres, Rekenyős, Sulymos, Tormás névcsoport esetébenviszont megfontolandó lehet a könnyen felismerhető, funkcionális egységekfitocönotaxonómiai elkülönítése is.Az okait, indítékait vizsgálva, hogy miért éppen egyik vagy másiknövényről neveznek el egy domboldalt vagy egy völgyet, két lényegestényezőt emelhetünk ki: az egyik a növény (vagy növényegyüttes)feltűnő volta, a másik hasznosíthatósága az ember számára. A kettő általábannem válik el egymástól, tehát a feltűnő növény hasznosítható islehet, sőt többféleképpen is hasznosítható. Vannak természetesen rikítószínű vagy sajátos formájú, egyébként haszontalan vagy éppen káros növények,és vannak olyanok is, amelyeket jóformán senki nem venneészre, ha nem tudnának ehető gumóiról vagy gyümölcseiről. A névadásiindítékokra vonatkozó megállapítás, több száz év távolából, nem is lehetmás, mint feltételezés, hipotézis. Ezért alábbi következtetéseinkhez iselőbb számba vettük minden növény esetében a lehetséges indítékokat.Ezt összesítettük aztán felsorolásszerűen, amely egyben a megterheltségalapján megállapított fontossági sorrend is.A. A földrajzinév-adásban mindig lényeges, hogy a névadó elem,tárgy, jelenség valamilyen formában feltűnő legyen, alkalmas legyen atájékozódásra, az eligazodásra, határjelölésre. Hogy a növényvilágból mités miért tartott feltűnőnek az ember, a kalotaszegi földrajzi nevekalapján a következőképpen körvonalazhatjuk:(1) Elsősorban a jellegzetes összetételű, kiterjedésű, formájú növényegyütteslehet feltűnő. Az alapul szolgáló név ebben az esetbenrendszerint gyűjtőnév vagy olyan fajt jelölő név, amely elmaradhatatlaneleme egy-egy társulásnak. Pl. csere, csipke, erdő, liget, lonka, pojána,sás, tövis stb.(2) Feltétlenül szembeötlő, ha egy növény nagy tömegben fordul elő,gyakori egy területen. Ilyenek elsősorban az erdőalkotó fajok, mint abükk(fa), fenyő, tölgyfa stb., de más növényekre is jellemző lehet a feltűnőgyakoriság (pl. csengő, gálna, nád, szászó, rekenyő, torma, venyigestb.).(3) Egyik-másik növény, elsősorban fa hatalmas mérete, sajátságosvagy feltűnő alakja, formája jól szolgálja a tájékozódást: fa (pl. Fehérfa,Hétölösfa), jegenye stb.(4) A táj képét is megváltoztatja a növények egy részének kiirtása.Ebben az esetben rendszerint az irtás módját jelölő terminus válikföldrajzi névvé, illetőleg a növényzet gyér voltára utaló szó. Pl. aszalós,égetés, vágott; kopár, kopasz, szár stb.(5) Felhívja magára az ember figyelmét a koratavaszi virág és általábana feltűnő szín (a kéreg színe is): borostyán, kakasmandikó, pipacs,virág, gyűrű, hanga stb.(6) Feltűnő lehet a termés alakja, színe, a levelek mozgása, a természörgése: hályog, káka, kecskerágó, nyár(fa); csengő.(7) A növény kellemetlenséget is okozhat az embernek, mint pl.minden gyomnövény, az erdei utakból kiálló gyökerek pedig a szekér-38