péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

a maradványfák révén jelzett, kőrisben gazdag égeres ligeterdő (Alnetumglutinosae-incanae fraxinetosum, Aegopodio- Alnetum fraxinetosum),amelyet az alföldi keményfaligetek hegyvidéki megfelelőjének tekinthetünk.Ez a társulás azonban az égeresek pusztulásával eltűnt, és egykorimeglétét már csak az élősövények magas kőrissel, mézgás égerrel sűrűnmegtűzdelt vonala jelzi. A feltevés helytállóságának bizonyítására továbbivizsgálatokra volna szükség.Ültetett erdőkAz erdőkre évezredeken át pusztító tényezőként hatott az ember.Az utóbbi száz esztendőben, az első feketefenyő-telepítések óta „erdőépítőként”is jelen van, és ez a szerepe egyre fokozódik. A korszerűerdőgazdálkodás bizonyos értelemben a mezőgazdasági műveléshez hasonlítható,az erdő fajösszetételét, egy faj génállományát mindenesetregyökeresebben módosíthatja, mint pl. a hagyományos rétművelés.Az ültetett erdőket (kultúrerdőket) újabban az uralkodó fafajoknevéből és a culto- előtagból képzett „társulásnévvel“ jelölik. Ezek nemtermészetes társulások, de minthogy az uralkodó ültetett faj több évtizedenát meghatározza a társulás képét és szerkezetét, térben felismerhetőés újraképezhető vegetációs mintaképződéshez vezet, ezért a kialakulónövényegyüttesek jogosan illethetők társulásnévvel is.Csak azokat az erdőket tekintettük ültetett erdőnek, amelyekben atermőhelyre jellemző bennszülött fajokat más, eredetileg ott nem termőfafajokkal helyettesítették, s így a korábbi fajösszletet gyökeresen megváltoztatták.A következő fontosabb ültetett erdőtársulások fordulnak előa területen:Erdei- és feketefenyő ültetvények (Culto-Pinetum [sylvestris,nigrae]) ― ültetett erdei- vagy feketefenyves. Legöregebb állományaia századforduló tájáról több nagyközség határában (Ketesd, Magyarvalkó,Gyerővásárhely, Nagykapus; Szentlászló, vö. Pázmány 1964), újabbállományok mindenütt, a mezőgazdaságilag nem hasznosítható kopárdomboldalakon.Vörösfenyő ültetvények (Culto-Laricetum), többnyire Pseudotsugamenziesiivel, ültetett vörösfenyő-duglaszfenyő erdő. Gyalutól Kiskapusfelé, Kiskapus, a Sátor-hegy aljában és máshol is szórványosan.Lucfenyő ültetvények (Culto-Piceetum excelsae) Kiskapus határában,a Sátorhegy oldalában.Tölgyültetvények (Culto-Quercetum [robori-borealis]), újonnanültetett amerikai veres tölggyel kevert állományok a Nádas völgyében,pl. Türe és Sárd között vagy Gyalu határában.Kanadai nyár ültetvények (Culto-Populetum [canadensis-hybridae]),nedves völgyfőkben, erdei tisztásokon szórványosan az egész területen.Akácültetvények (Culto-Robinietum) kisebb-nagyobb felületekenmindenütt előfordulnak, de a területen nem alkotnak összefüggő, nagyobberdőfoltokat. Többnyire alacsony növésű, cserjés kifejlődésben,vízmosások megkötésére, omló oldalak csúszásának fékezésére telepítettfajvédő társulásként vagy élősövényként gyakori. Aljnövényzetébenszáraz termőhelyeken a tarackbúza (Agropyron intermedium, A. repens),59