péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

(6) Meglehetősen nagy mennyiségi és minőségi különbségek észlelhetőkfalvanként a dísznövényismeretben. E különbségek okai csak alaposhelytörténeti ismeretek birtokában tárhatók fel.(7) A növények terminológiájának és a fajokhoz kapcsolódó hiedelmeknektovábbi beható vizsgálata támpontokat adhat a terjedés dinamikájánakkövetéséhez is. Az egyöntetű elnevezésű fajok bizonyára egyirányból fokozatosan terjedtek el a területen; nagy elnevezésbeli változatosságesetén a különböző vidékekről történő, egymástól független utakatkövető, elszigetelt beáramlás valószínűsíthető.A TEMETŐK NÖVÉNYZETEFelmérésünk során ― ha csak tehettük ― összeírtuk a temetőkdísznövényeit is (erre nézve l. Balassa 1973b). A kalotaszegi temetőktöbbnyire kerített, kerített és árkolt vagy csak árkolt típusba tartoznak.A kerítés inkább csak a főkapu környékén zárt, egyébként, különösen akaputól távolabbi, hátsó részeken a kerítésen keresztül lehet bejutni atemetőbe. A sírkertet gyakran csak az árkolás mentén kialakított élősövényvédi. A kerítés mentén is gyakran ültetnek élősövényt, amelynekleggyakoribb fajai a tövises, tüskés ágú vadrózsa, galagonya és kökény(Rosa canina, Crataegus monogyna, Prunus spinosa), közte fagyal- éskecskerágóbokrokkal (Ligustrum vulgare, Euonymus europaeus), de megjelenika spontán flórában egyébként elő nem forduló birsalma (Cydoniaoblonga), a Krisztustövis (Gleditsia triacanthos), az ördögcérna (Lyciumhalimifolium), az akác (Robinia pseudacacia), valamint az orgona (Syringapersica, S. vulgaris). Az élősövényekben gyakran felnő a kőris (Fraxinusexcelsior) és a hárs (Tilia cordata), újabbban a bálványfa (Ailanthus altissima)és a vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) is. Ez utóbbi öregebbpéldányait inkább néhány újabb temetőben találtuk (pl. Bh, E).A természetes növénytakaróból ritkán kerültek be fák a sírok közöttifás növényzetbe, pl. gyertyán (Carpinus betulus) és kocsánytalantölgy (Quercus petraea), gyakoribb a kőris (talán nagy fekete rügyeiért),valamint a gyümölcsfák közül a besztercei és kökényszilva (Prunus domesticaf. hungarica, P. instititia). Nehéz eldönteni, hogy mindezekbőlmelyek tekinthetők maradványnövényzetnek. Díszfaként, díszcserjekéntszinte minden temetőben vannak örökzöldek, elsősorban lucfenyő (Piceaabies) és életfa (Biota orientalis, Thuja occidentalis), ez utóbbiak bizonyáraa mediterrán ciprusokat utánzó koronaformáik miatt kedveltek.Közönséges örökzöld cserje a bukszus (Buxus sempervirens) és újabbanterjed a borostyán (Hedera helix) mint a sírokat befutó örökzöld lián.Nagyon jellemző a kalotaszegi temetőkre a már említett akác és orgona,kevésbé a szomorú fűz (Salix babilonica). Gyakori díszcserjék a különbözőrózsák. Nem vagy csak véletlenül bukkan viszont föl a klematisz(Clematis jackmannii) és az aranyvessző (Forsythia), valamint a mogyoróés a som (Coryllus avellana, Cornus mas).A temetők füves növényzete is két összetevőből áll: 1. a sírok közöttitermészetes maradványnövényzet és az ebből taposás, bolygatásnyomán kifejlődött gyomvegetáció, 2. az ültetett, gondozott dísznövények,amelyekből a hantokon néhol állandó növénytakaró, „dísznövény-143