péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

saik. A védelemnek ez a formája a második világháború után megszűnt,és ezek a peremhelyzetű lucos állományok, jórészt a törvénytelen vágásokmiatt, rohamosan fogytak.Külön figyelmet érdemel, hogy a lucfenyvesek a Kalota völgyébenés a Pányiki-szorosban a Lonka-patak mentén nemcsak a bükk, de atölgyerdők alá is beereszkednek. Erre az érdekes növényzeti övezetcserére(inverzióra) már Emil Pop (1937) is felhívta a figyelmet (vö.Csűrös 1981): ,,...ha Kalota felé /menet elhagyjuk az országutat, éskeletre felmegyünk a hegygerincekre, csodálkozással látjuk, hogy ott alucfenyőerdők felett tölgyeseket találunk 900―920 m tengerszint felettimagasságban“. Az sem érdektelen, hogy itt a lucosok gyakran a bükkösövezet közbeékelődése nélkül érintkeznek a tölgyessel, hasonlóképpenahhoz, ahogyan az a posztglaciális, boreális korban általános lehetett(Csűrös et al. 1969). Nyárszó határában húsz évvel ezelőtt még álltakazok a hagyásfák, melyek ennek a vegetációtörténeti ténynek voltakaz emlékei. Ennek a fenyveserdőnek egy másik maradványa az országútrólis látszik, Kelecel felől: a damosi fenyves, illetőleg a Valkói-hegyena veresdombi fenyvesmaradvány, mely felett a platón kiterjedt, többnyirezabbal bevetett szántóföldek vannak. Maga az „erdő“ ma már fátlan,legeltetett terület.Az erdélyi hölgymálos-lucfenyves társulás (Hieracio transsilvanico-Piceetum) és ennek nádtippanos variánsa (subass. calamagrostetosumarundinaceae) a Kalota völgyében a meredekebb nyugati és északi kitettségűoldalakat borítja összefüggő állományban. A Pányiki-szorosbanés környékén lévő állományok az erdélyi lucosok madársóskás és feketeáfonyás variánsaihoz sorolhatók. A Bánffyhunyadi-medence nyugati peremén,Kalotaszentkirály és Mogyorókereke határában lévő lucosokbana perjeszittyós (Luzula luzuloides), édesgyökerű páfrányos (Polypodiumvulgare) és csigakeles (Aposeris foetida), valamint csupasz (nudum) fáciesekis megfigyelhetők (Csűrös et al. 1969). A terület határán, a kelecelitőzeglápokban a lucosok tőzegmohás változatának (Sphagno-Piceetum)fragmentumai azonosíthatók.Az utóbbi évek erdőtelepítései során az erdészek egyik feladatavolt az értékes tűlevelűek termőterületének kiterjesztése és ennek megfelelőena luc termőhelyein más tűlevelűekkel ― többnyire duglaszfenyővel― kevert ültetései jelentek meg pl. Sárd és Somtelke közöttaz oldalvölgyekben (itt Pinus sylvestris is), vagy Kiskapus határábana Sátor-hegy északi lejtőjének lábánál, közvetlenül az országút felettduglaszfenyővel és veresfenyővel keverten.A fenyveserdők társulástani besorolásaCl. Vaccinio-Piceetea Br.―Bl. 1939Ord. Vaccinio-Piceetalia Br.―Bl. 1939Al. Vaccinio-Piceion Br.―Bl. 19391. Hieracio (transsilvanico)-Piceetum (Zlatnik 1935) Pawl. et Br.―Bl. 1939 em.Borhidi 1957, syn. Piceetum montanum auct.A társulás alegységei a területen: subass. calamagrostetosum arundinaceae,oxalidetosum, myrtilletosum; faciesalkotók: Luzula luzuloides. Polypodiumvulgare, Aposeris foetida.46