A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
8. Fejezet - A Bíróság Előtt<br />
Új császár — V. Károly — lépett Németország trónjára. Róma titkos megbízottai<br />
siettek szerencsét kívánni neki, és rávenni, hogy használja fel hatalmát a reformáció ellen.<br />
A szász választófejedelem viszont, akinek Károly a koronáért sokat köszönhetett,<br />
nyomatékosan kérte az új császárt, hogy ne tegyen lépéseket Luther ellen, ameddig meg<br />
nem hallgatja. A császár ezzel nagyon kínos és kellemetlen helyzetbe került. A pápa híveit<br />
semmi más nem elégítette volna ki, csak a Luther halálos ítéletét kimondó császári<br />
kiáltvány. A választófejedelem viszont határozottan kijelentette, hogy „sem a császári<br />
felség, sem más nem tanúsította, hogy Luther írásait valaki is megcáfolta volna.” Ezért dr.<br />
Luthernek menlevelet kért, „hogy megjelenhessék tanult, istenfélő és pártatlan bírák<br />
törvényszéke előtt”.1 {NK 133.1}<br />
Ekkor mindegyik párt figyelme a német államok gyűlésére irányult, amelyet Károly<br />
Wormsba hívott össze nem sokkal hatalomra jutása után. Fontos politikai kérdéseket és<br />
érdekeket kellett e nemzeti tanácskozáson mérlegelni. A német fejedelmek most<br />
tanácskoztak először ifjú császárukkal. Az egyházi és állami méltóságok az ország minden<br />
részéből eljöttek. Öröklött jogaikat féltő, előkelő származású, nagy hatalmú világi főurak;<br />
rangjuk és hatalmuk fontosságától megrészegült papi fejedelmek; a társadalom színe java<br />
és fegyveres kíséretük; valamint idegen és távoli országok követei — mind összegyűltek<br />
Wormsban. Ebben a roppant nagy gyülekezetben a legnagyobb érdeklődést a szász<br />
reformátor ügye keltette. {NK 133.2}<br />
Károly előzőleg megbízta a választófejedelmet azzal, hogy hozza magával Luthert az<br />
országgyűlésre. Biztosította Luther védelméről, és megígérte, hogy szabadon tárgyalhat az<br />
illetékes személyekkel a vitás kérdésekről. Luther vágyott arra, hogy megjelenhessen a<br />
császár előtt. Egészsége ebben az időben igen megromlott, mégis így írt a<br />
választófejedelemnek: „Ha egészségesen nem tudok Wormsba menni, betegen vitetem<br />
magam oda. Mert ha a császár hív engem, semmi kétségem sincs afelől, hogy ez magának<br />
Istennek a hívása. Ha erőszakot is kívánnak alkalmazni ellenem, ami nagyon valószínű<br />
(mert bizonyára nem azért rendelnek maguk elé, hogy oktassam őket), én az ügyet Isten<br />
kezébe helyezem. Aki megőrizte a három ifjút a tüzes kemencében, ma is él, és uralkodik.<br />
Ha Ő nem ment meg engem, életemnek nincs nagy jelentősége. Csak azt akadályozzuk<br />
meg, hogy az evangélium a gonoszok gúnyolódásának tárgyává váljon. Hullassuk vérünket<br />
érte, nehogy ők győzedelmeskedhessenek! Nem az én feladatom eldönteni, hogy életem<br />
vagy halálom járul-e hozzá legjobban mások üdvösségéhez... Mindent elvárhatnak tőlem...<br />
csak azt nem, hogy megfutamodom vagy megtagadom tanaimat. Elmenekülni nem tudok,<br />
még kevésbé meghátrálni.”2 {NK 133.3}<br />
<strong>Nagy</strong> volt az izgalom, amikor Wormsban elterjedt a hír, hogy Luther meg fog jelenni<br />
az országgyűlésen. A pápai nuncius, Aleander, akire az ügy különösképpen tartozott,<br />
92
Change language