A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg! És én adom azt nyomorgatóid kezébe, akik azt
mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk terajtad, és a te hátadat olyanná tetted,
mint a föld, és mint aminő az utca a járóknak!” (Ésa 51:21-23). {NK 563.2}
A korszakokon áttekintő Isten a döntő órákban gyermekeire irányítja figyelmét, akik
ellen a földi hatalmasságok fellépnek, és akik mint a száműzött foglyok, attól félnek, hogy
halálra éheztetik vagy megölik őket. De a szent Isten, aki Izrael előtt szétválasztotta a
Vörös-tengert, meg fogja mutatni hatalmát, és kiszabadítja gyermekeit. „Azon a napon, ezt
mondja a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek, és kedvezek nékik,
amint kiki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt” (Mal 3:17). Ha Krisztus hű tanúinak
vére ekkor hullana, az nem volna Isten aratására gyümölcsöt termő magvetés, miként a
mártírok vére volt. Hű bizonyságtevésük senkit sem győzne meg az igazságról, mert a
kérlelhetetlen szív addig taszította el magától a kegyelem hullámait, amíg azok nem tértek
többé vissza. A sötétség fejedelmének diadala lenne, ha az igazakat megölnék ellenségeik.
Ezt mondja a zsoltáros: „Bizony elrejt engem az Ő hajlékában a veszedelem napján; eltakar
engem sátrának rejtekében” (Zsolt 27:5). Krisztus pedig ezt mondta: „Menj be népem,
menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig,
míg elmúlik a bús harag! Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak
álnokságát” (Ésa 26:20-21). Dicső lesz azoknak a szabadulása, akik türelmesen várták
Krisztust, és akiknek a neve be van írva az élet könyvébe. {NK 563.3}
421