A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
büntetés súlyosságára abból következtethetünk, hogy az Úr nem siet az ítéletet
végrehajtani. A nemzet, amelynek Isten sokáig tűr, és amelyre nem sújt le addig, míg be
nem tölti gonoszságának mértékét, végül ki fogja inni a harag poharát, amelybe nem vegyül
irgalom. {NK 557.4}
Amikor Krisztus közbenjárása megszűnik a szenthelyen, Isten kitölti elegyítetlen
haragját azokra, akik imádják a fenevadat és képét, és felveszik magukra a fenevad
bélyegét (Jel 14:9-14). Izrael népének megszabadítása előtt Isten csapásokkal sújtotta
Egyiptomot. Azok a csapások, amelyek Isten népének végső szabadulása előtt a világot
fogják sújtani, hasonlítanak az egyiptomi csapásokhoz, csak rettenetesebbek lesznek annál,
és sokkal több embert érintenek. A Jelenések könyvének írója így ecseteli azokat a szörnyű
csapásokat: „Támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, akiken vala a
fenevad bélyege, és akik imádják vala annak képét.” A tenger „olyanná lőn, mint a halott
vére; és minden élő állat meghala a tengerben”. És „a folyóvizek” és „a vizek forrásai”
vérré lesznek. Bármennyire iszonyú is ez a büntetés, Isten igazságosságához nem fér
kétség. Isten angyala kijelenti: „Igaz vagy Uram..., hogy ezeket ítélted; mivelhogy szentek
és próféták vérét ontották, vért adál nékik inni; mert méltók arra” (Jel 16:2-6). Akik Isten
népét halálra ítélik, éppoly bűnösek vérük ontásában, mintha saját kezükkel ölték volna
meg őket. Krisztus is vétkesnek nyilvánította a korabeli zsidókat az Ádám kora óta megölt
szent emberek vére ontásáért, mert éppolyan lelkületűek voltak, és ugyanazt akarták tenni,
amit a próféták gyilkosai. {NK 558.1}
A következő csapásnál a napnak „adaték. .. , hogy az embereket tikkassza tűzzel. És
tikkadának az emberek nagy hévséggel” (Jel 16:8-9). A próféták elmondták, milyen lesz a
föld e félelmes időkben: „Gyászol a föld,... mert elveszett a mező aratása!... a
mezőnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül.”
„Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak... Mint nyög a
barom! Megháborodtak a marha-csordák, mert nincs legelőjük... kiszáradtak a vizeknek
ágyai, és tűz emésztette meg a puszta virányait.” „Azon a napon jajjá változnak a templomi
énekek, így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányáé mindenüvé” (Jóel
1:10-12.17-20; Ám 8:3). {NK 558.2}
Ezek a csapások nem egyetemesek, különben a föld lakói mind elpusztulnának. De
ilyen szörnyű csapásokról halandó ember soha nem hallott. Azok a büntetések, amelyek a
kegyelemidő lezárta előtt sújtották az embereket, mind kegyelemmel voltak elegyítve. A
közbenjáró Krisztus vére pajzsként védte a bűnöst bűnének teljes büntetésétől, de a
végítéletkor Isten irgalom nélkül önti ki haragját. {NK 559.1}
Azon a napon tömegek fognak vágyakozni Isten kegyelmének védelme után, amelyet
oly sokáig semmibe vettek. „Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok
e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr
417