A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
Eközben egy másik jövevény is közeledett Konstanzhoz: Husz János. Tudta, hogy<br />
milyen veszély fenyegeti. Úgy búcsúzott el barátaitól, mintha soha többé nem<br />
találkoznának. Azzal az érzéssel haladt útján, hogy az egyenesen a máglyára vezet.<br />
Csehország királyától és Zsigmond császártól ugyan kapott egy-egy menlevelet az útra,<br />
mégis mindent elrendezett, mint aki számít a halálra. Egyik levelében, amelyet prágai<br />
barátainak címzett, ezt írta: „Testvéreim... a királytól kapott menlevelemmel távozom<br />
közületek, hogy találkozzam számos halálos ellenségemmel... Teljesen rábízom magam a<br />
Mindenható Istenre, Megváltómra. Hiszem, hogy meghallgatja buzgó imátokat, bölcs és<br />
okos beszédre nyitja számat, hogy szembe tudjak velük szállni. Szentlelkével megerősít az<br />
igazságban úgy, hogy bátran szembenézzek kísértéssel, börtönnel, és ha kell, a kegyetlen<br />
halállal is. Jézus Krisztus szenvedett azokért, akiket szeret. Csodálkozhatunk-e akkor<br />
példáján, amit azért hagyott nekünk, hogy mi is türelemmel viseljünk el mindent<br />
üdvösségünkért? Ő Isten, mi pedig teremtményei vagyunk. Ő az Úr, mi pedig a szolgái. Ő<br />
a világ Ura, mi pedig hitvány halandók. Ő mégis szenvedett! Miért ne szenvednénk mi is,<br />
különösen, ha a szenvedés megtisztít? Ha tehát kedveseim, halálom növeli Isten dicsőségét,<br />
imádkozzatok, hogy gyorsan következzék be, és Isten tegyen képessé arra, hogy minden<br />
csapást el tudjak viselni. Ha pedig úgy jobb, hogy visszatérjek közétek, imádkozzunk<br />
Istenhez, hogy szégyenfolt nélkül térjek vissza, és az evangélium igazságának egy kis<br />
töredékét se hallgassam el; hogy olyan jó példát hagyjak testvéreimnek, amit követhetnek.<br />
Talán soha többé nem láthatjátok arcomat Prágában. De ha a Mindenható Isten vissza akar<br />
adni nektek, akkor még nagyobb odaadással növekedjünk törvényének ismeretében és<br />
szeretetében.” 7 {NK 97.1}<br />
Egy másik levélben, amely egy papnak szólt, aki az evangélium híve lett, Husz<br />
mélységes alázattal beszélt saját hibáiról. Azzal vádolta magát, hogy „élvezettel viselt<br />
pompás öltözéket, és órákat fecsérelt el haszontalan dolgokkal”. Majd ezeket a megható<br />
intelmeket tette hozzá: „Bárcsak Isten dicsősége és lelkek mentése foglalkoztatná elmédet,<br />
és nem az egyházi javadalmak és birtokok! Óvakodj attól, hogy a házadat jobban ékítsd,<br />
mint a lelkedet! Mindenekelőtt lelked építésére legyen gondod! Légy jóindulatú és önzetlen<br />
a szegényekhez, és anyagi javaidat ne pazarold lakomákra! Ha nem javulsz meg és nem<br />
tartózkodsz a hiábavaló dolgoktól, attól tartok, néked is kemény fegyelmezésben lesz<br />
részed, akárcsak nekem ... Ismered tanaimat, mivel gyermekségedtől fogva oktattalak,<br />
ezért nem szükséges többet írnom neked. De Urunk szerelmére, esdekelve kérlek, ne<br />
kövesd azokat a haszontalanságokat, amelyeket tőlem láttál!” A levél borítékjára még ezt<br />
írta: „Kérlek barátom, ne törd fel addig e pecsétet, amíg halálomról meg nem<br />
bizonyosodtál!”8 {NK 97.2}<br />
Útközben Husz mindenütt látta tanai elterjedésének jeleit, és azt, hogy az emberek<br />
szívesen fogadják. Csak úgy tódultak hozzá. Egyes városokban a magisztrátusok kísérték<br />
az utcákon. {NK 98.1}<br />
64
Change language