A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
A lelkész, aki az emberek kegyeiért feláldozta az igazságot, most meglátja tanításainak
jellegét és következményeit. Nem kétséges, hogy a Mindenható szeme elkísérte a
szószékre, figyelte, amikor az utcán járt, és amikor emberek ügyeivel foglalkozott. Minden
lelki hatás, minden leírt sor, minden kimondott szó, minden cselekedet, amely hamis
nyugalmat kínált, az embereknek magvetés volt; és a magvető a szerencsétlen, elveszett
lelkekben most láthatja munkájának gyümölcsét. {NK 581.3}
Az Úr így szól: „Hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását,
mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség.” „Megszomorítjátok az igaznak szívét
hazugsággal, holott én őt bántani nem akartam, s megerősítitek a hitetlen kezeit, hogy meg
ne térjen gonosz útjáról, hogy őt életben megtartsam” (Jer 8:11; Ez 13:22). {NK 581.4}
„Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és elszélesztik az én mezőmnek juhait... Ímé, én
megbüntetem a ti cselekedeteiteknek gonoszságát.” „Jajgassatok pásztorok, és kiáltsatok,
és heverjetek a porban, ti vezérei a nyájnak, mert eljön a ti megöletéseteknek és
szétszóratástoknak ideje... És nincs hová futniuk a pásztoroknak, és menekülniük a nyáj
vezéreinek” (Jer 23:1-2; 25:34-35) . {NK 581.5}
A papság és a nép belátja, hogy nem törekedett az Istennel való kapcsolatra. Felismerik,
hogy lázadtak az igaz és igazságos törvények szerzője ellen. A mennyei elvek elvetésével
a bűn, a viszály, a gyűlölet és a gonoszság ezer és ezer forrását fakasztották fel, mígnem a
föld egy nagy harcmezővé, erkölcsi fertővé vált. Ez a kép tárul most azok elé, akik
elvetették az igazságot, és melengették a tévelygést. Nyelv nem tudja kifejezni, mennyire
vágynak az engedetlenek és a hitehagyók arra, amit örökre elvesztettek — az örök életre.
Azok, akiket a világ képességükért és ékesszólásukért bálványozott, most igazi
megvilágításban látják ezeket. Felismerik, mit játszottak el törvényszegésükkel, és azok
lábához esnek, akiknek a kitartását semmibe vették, kigúnyolták, és most beismerik, hogy
Isten őket is szerette. {NK 582.1}
Az emberek rájönnek arra, hogy be lettek csapva. Egymást vádolják romlásukért, de
mindannyian egy emberként elkeseredetten kárhoztatják a papokat. A hűtlen pásztorok
tetszetős dolgokat prófétáltak. Hallgatóikat Isten törvényének semmibevevésére biztatták,
és arra, hogy üldözzék azokat, akik a törvényt szentnek tartják. Most ezek a tanítók
kétségbeesetten beismerik a világ előtt, hogy félrevezették az embereket. A tömegek
tombolnak a dühtől. „Elvesztünk! — kiáltják —, és ti okoztátok pusztulásunkat!” És
rátámadnak a hamis pásztorokra. Éppen azok, akik valamikor a legjobban csodálták őket,
szórják a legszörnyűbb átkokat rájuk. A kezek, amelyek egykor babérkoszorút helyeztek
homlokukra, elpusztításukra emelkednek fel. A kardokat, amelyekkel Isten népét akarták
lemészárolni, most rosszakaróik ellen fordítják. Mindenütt folyik a harc, és ömlik a
vér. {NK 582.2}
435