A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
E hatalmas és előkelő gyűlés előtt az alacsony származású reformátor elfogódottnak és<br />
zavartnak látszott. Számos fejedelem, látva izgatottságát, odament hozzá, és egyikük ezt<br />
súgta: „Ne félj azoktól, akik a testet ölik meg, mert a lelket meg nem ölhetik!” Egy másik<br />
ezt mondta: „Amikor helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, megadja nektek a<br />
ti Atyátok Lelke, mit mondjatok.” A világ nagyjai így tolmácsolták Krisztus szavait, hogy<br />
erősítsék Isten szolgáját a próba idején. {NK 142.4}<br />
Luthernak közvetlen a császár trónja elé kellett állnia. Mélységes csend szállta meg a<br />
népes gyülekezetet. Majd egy császári tisztviselő felállt, és Luther írásaira mutatva e két<br />
kérdésre kért választ a reformátortól: elismeri-e, hogy ő írta őket, és szándékában álle<br />
visszavonni a bennük kifejtett nézeteit? Miután a könyvek címét elsorolták, Luther azt<br />
válaszolta, hogy ami az első kérdést illeti, elismeri, hogy azok az ő könyvei. „Ami a<br />
másodikat illeti — szólt —, mivel ez olyan kérdés, ami a hitet és a lelkek megváltását érinti,<br />
és Isten szavával, az ég és föld legdrágább kincsével is összefügg, balgán cselekednék, ha<br />
gondolkodás nélkül válaszolnék. Esetleg kevesebbet mondanék, mint amennyit a helyzet<br />
megkövetel, vagy többet, mint amennyit az igazság megkíván, s így vétenék Krisztus e<br />
mondása ellen: »Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én<br />
mennyei Atyám előtt« (Mt 10:33). Ezért kérem császári felségedet teljes alázattal, adjon<br />
időt nekem, hogy válaszommal ne vétkezzem Isten szava ellen.”18 {NK 142.5}<br />
Ez bölcs kérés volt. Luther meggyőzte a gyűlést, hogy nem indulatból, sem pedig<br />
ösztönösen cselekszik. Ez a nyugalom és higgadtság, amire nem számítottak attól az<br />
embertől, aki olyan bátornak és megalkuvást nem ismerőnek látszott, növelte befolyását,<br />
és a későbbiekben megfontolt, bölcs és fennkölt válaszokra képesítette, ami meglepetést és<br />
csalódást okozott ellenségeinek, és megrótta arcátlanságukat és gőgjüket. {NK 143.1}<br />
Luthernak a végső választ másnap kellet megadnia a zsinat előtt. Egy darabig elszorult<br />
szívvel gondolt azokra az erőkre, amelyek összefogtak az igazság ellen. Hite megingott.<br />
Rémület szállta meg, és reszketett a félelemtől. A veszélyeket felnagyítva látta. Látta<br />
ellenségeit győzedelmeskedni; látta, hogy a sötétség hatalmai már-már diadalt ülnek.<br />
Felhők sűrűsödtek fölötte, és úgy érezte, hogy elválasztják Istentől. Szerette volna biztosan<br />
tudni, hogy a seregek Ura vele lesz. Mardosó fájdalmában arccal a földre vetette magát, és<br />
szívet tépő kiáltás tört ki belőle, amit csak Isten érthet meg igazán. {NK 143.2}<br />
„Ó, mindenható, örök Isten — könyörgött —, milyen szörnyű ez a világ! Íme kinyitja<br />
száját, hogy elnyeljen, és oly kicsi a bizalmam benned... Ha csak e világ erejében bízhatom,<br />
mindennek vége... Közeleg az utolsó órám, ítéletemet kimondták... Ó Istenem, segíts meg<br />
a világ minden bölcsességével szemben! Tedd meg... Te egyedül..., mert ez nem az én<br />
művem, hanem a Tiéd! Nekem nincs semmi keresnivalóm itt, nincs semmi vitatkoznivalóm<br />
a világ nagyjaival... De az ügy a tiéd,... és ez igaz és örökkévaló ügy. Ó Uram, segíts! Hű<br />
és változatlan Isten, egy emberben sem bízom... Mindaz, ami embertől van, bizonytalan;<br />
99
Change language