A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
Az egyik ilyen próféta azt állította, hogy Gábriel angyal adott neki eligazítást. Egy diák,<br />
aki e prófétához csatlakozott, felhagyott tanulmányaival, mert állítása szerint Isten maga<br />
adott neki bölcsességet Igéje magyarázásához. Sok fanatizmusra hajló ember csatlakozott<br />
hozzájuk. E rajongók ténykedései nem kis izgalmat keltettek. Luther prédikációi nyomán<br />
az emberek felismerték a reform szükségességét. És most, az új próféták téves tanításai<br />
félrevezettek néhány igazán jóhiszemű embert. {NK 169.3}<br />
A mozgalom vezetői elmentek Wittenbergbe, és rá akarták kényszeríteni álláspontjukat<br />
Melanchtonra és munkatársaira. Ezt mondták: „Isten bízott meg minket az emberek<br />
oktatásával. Mi meghitten társalgunk az Úrral, mi tudjuk, mi fog történni. Egyszóval<br />
apostolok és próféták vagyunk. Kérdezzétek csak meg dr. Luthert.”2 {NK 169.4}<br />
A reformátorok megdöbbentek. Nem értették a dolgot. Ilyennel még nem találkoztak,<br />
és nem tudták, mitévők legyenek. Melanchton így szólt: „Ezekben az emberekben valóban<br />
rendkívüli lélek van. De milyen lélek?... Egyrészt arra vigyázzunk, nehogy elfojtsuk Isten<br />
Lelkét, másrészt pedig arra, nehogy félrevezessen minket a Sátán lelke!”3 {NK 169.5}<br />
Az új tan gyümölcse csakhamar megmutatkozott. Az emberek elhanyagolták a Bibliát,<br />
vagy teljesen félretették. Az iskolákban zűrzavar támadt. Diákok, ledöntve minden<br />
korlátot, abbahagyták tanulmányaikat, és otthagyták az egyetemet. Azok, akik alkalmasnak<br />
tartották magukat a reformáció felélesztésére és irányítására, a pusztulás határára vitték. A<br />
katolikusok ezt látva újra bizakodni kezdtek, és diadalittasan kiáltották: „Még egy utolsó<br />
erőfeszítés, és minden a mienk.”4 {NK 170.1}<br />
Amikor Luther Wartburgban meghallotta, mi történt, mélyen megrendülve mondta:<br />
„Mindig tartottam attól, hogy Sátán ránk küldi ezt a csapást.”5 Felismerte az állítólagos<br />
próféták igazi lényét, és látta az igazság ügyét fenyegető veszélyt. A pápa és a császár<br />
ellenkezése nem nyugtalanította annyira, mint az, amit most látott. A reformáció állítólagos<br />
barátaiból támadtak a legnagyobb ellenségei. Éppen azokkal az igazságokkal keltettek<br />
viszályt és zűrzavart az egyházban, amelyek oly nagy örömet és vigaszt nyújtottak. {NK<br />
170.2}<br />
Luther Isten Lelke késztetésére bontakoztatta ki a reformációt, és nagyobb reformot<br />
hajtott végre, mint ami kezdetben szándékában állt. Ő csak eszköz volt a Végtelen Hatalom<br />
kezében. Mégis sokszor megremegett, amikor munkája következményét látta. Egyszer ezt<br />
mondta: „Ha megtudnám, hogy tanaim egy embernek is ártottak, egyetlenegynek,<br />
bármilyen egyszerűnek és ismeretlennek — ami lehetetlen, hiszen ez maga az evangélium<br />
—, inkább meghalnék, mintsem kitartsak mellettük.”6 {NK 170.3}<br />
És most Wittenberget, a reformáció tulajdonképpeni központját a fanatizmus és<br />
törvényellenesség ejtette hatalmába. Ez a rettenetes állapot nem Luther tanításainak<br />
következménye volt, de ellenségei egész Németországban őt terhelték meg vele.<br />
119
Change language