A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
A reformátor azonnal visszavonult barátaival. Ezzel világosan kifejezte, hogy
visszalépésről szó sem lehet. A bíboros nem ezt akarta. Azzal áltatta magát, hogy
megfélemlítéssel engedelmességre tudja kényszeríteni Luthert. Most, hogy párthíveivel
együtt maradt, egyikről a másikra nézett, mérhetetlenül bosszankodva tervének váratlan
kudarcán. {NK 126.1}
Luther erőfeszítései ezúttal nem voltak eredménytelenek. A jelenlevő sokaságnak
alkalma volt összehasonlítani a két embert, és megítélni lelkületüket, valamint állításaik
súlyát és megbízhatóságát. Milyen szembetűnő volt a különbség! Az egyszerű, alázatos,
határozott reformátor Isten erejével állt ki. Az igazság az ő oldalán volt. A pápa fontoskodó,
pöffeszkedő, gőgös és méltánytalan képviselője egyetlen érvet sem hozott a Szentírásból,
csak indulatosan kiabált: „Lépj vissza, vagy a büntetésért Rómába küldelek!” {NK 126.2}
A pápa hívei Luther elfogását és bebörtönzését tervezték, annak ellenére, hogy
Luthernek volt menlevele. Barátai kérlelték, hogy mivel értelmetlen volna tovább maradni,
haladéktalanul térjen vissza Wittenbergbe, tervét a legnagyobb óvatossággal leplezze.
Ezért Luther még pirkadat előtt lóháton, egyetlen kísérővel, akit a magisztrátus adott mellé,
elhagyta Augsburgot. Titokban, sűrű balsejtelmek között haladt át a város sötét, csendes
utcáin. Az éber és kegyetlen ellenség el akarta pusztítani. Megmenekül-e vajon a neki
készített csapdától? A szorongás és buzgó ima pillanatai voltak ezek. Eljutott egy kis
kapuig, amelyet a város falába vágtak. A kapu kinyílt előtte, és kísérőjével együtt
akadálytalanul lépett át rajta. S amikor már biztonságban kijutottak a városból, sietve
menekültek. Mire a nuncius tudomást szerzett Luther távozásáról, üldözői már nem
érhették utol. Sátán és követei kudarcot vallottak. Az az ember, akiről azt hitték,
hatalmukban van, megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. {NK 126.3}
Luther szökésének hírére a nuncius nem tudott hova lenni a megdöbbenéstől és a
méregtől. Azt remélte, hogy az egyház e rendbontójával való bölcs és kemény eljárásáért
nagy tisztességben lesz része. Reménye azonban meghiúsult. Haragját Frigyesnek, a szász
választófejedelemnek írt levelében fejezte ki, elkeseredetten szidva Luthert. Követelte
Frigyestől, hogy küldje a reformátort Rómába, vagy űzze ki Szászországból. {NK 126.4}
Mutassa ki a nuncius vagy a pápa a Szentírásból, hogy tévedek — hangoztatta Luther
védekezésül! Megígérte, hogy visszavonja tanításait, ha bebizonyosodik, hogy
ellentmondanak Isten szavának. És hálát mondott Istennek azért a kitüntetésért, hogy ilyen
szent ügyért szenvedhet. {NK 127.1}
A választófejedelem még nem nagyon ismerte a reformált tantételeket, de mélységesen
hatott rá Luther elfogulatlan, energikus és világos beszéde. Frigyes elhatározta, hogy
védeni fogja a reformátort addig, amíg csak be nem bizonyosodik, hogy téved.
„Elégedettnek kell lennetek, mivel Márton doktor megjelent előttetek Augsburgban. Nem
gondoltuk, hogy tanai visszavonására akarjátok kényszeríteni, anélkül hogy meggyőznétek
86