A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
14. Fejezet - A Kései angol Reformátorok<br />
Miközben Luther Németországban nyitotta ki a lezárt Bibliát az emberek előtt, Isten<br />
Lelkének késztetésére Tyndale ugyanezt tette Angliában. Wiclif Bibliája a latin szöveg<br />
átültetése volt, amelybe sok hiba csúszott. Nem is nyomtatták ki soha. A kézzel írt<br />
másolatok pedig olyan sokba kerültek, hogy csak kevesen — csakis gazdagok és nemesek<br />
— tudták megvenni. Mivel a Bibliát az egyház szigorúan tiltotta, eléggé szűk körben terjedt<br />
el. Egy évvel Luther tételeinek megjelenése előtt, 1516-ban Erasmus kiadta görög-latin<br />
nyelvű Újtestamentumát. Most jelent meg első ízben nyomtatásban Isten Igéje az eredeti<br />
nyelven. Erasmus e munkájában a korábbi változatok számos hibáját helyesbítette, és a<br />
Biblia mondanivalója érthetőbbé vált. Olvasása nyomán sok művelt ember világosabban<br />
látta az igazságot. Ez új lendületet adott a reform munkájának. A köznép azonban még<br />
mindig nagyon el volt zárva Isten Igéjétől. Tyndale azzal tette Wiclif munkáját teljessé,<br />
hogy a Bibliát honfitársai kezébe adta. {NK 222.1}<br />
Tyndale, az igazság szorgalmas és buzgó kutatója az evangéliumot Erasmus görög<br />
Újtestamentumából ismerte meg. Bátran hirdette meggyőződését, és nyomatékosan<br />
kijelentette, hogy minden tanítást a Szentírás mérlegére kell tenni. Tyndale így válaszolt a<br />
katolikusoknak arra az állítására, hogy a Bibliát az egyház adta, és csak az egyház<br />
magyarázhatja: „Tudjátok-e ki tanította a sast zsákmánya kereséséren Ugyanaz az Isten<br />
éhező gyermekeit is megtanítja arra, miként találják meg Igéjében mennyei Atyjukat. Ti<br />
nemcsak hogy nem adtátok kezünkbe a Bibliát, hanem még el is rejtettétek előlünk**. Sőt<br />
ti vagytok azok, akik megégetik Isten Igéjének tanítóit, és ha tudnátok, magát a Szentírást<br />
is megégetnétek.”1 Tyndale prédikálása nagy érdeklődést keltett. Sokan elfogadták az<br />
igazságot. De a papok résen voltak, és mihelyt Tyndale eltávozott munkaterületéről,<br />
fenyegetéseikkel és megtévesztéseikkel igyekeztek lerombolni munkáját. Ez nagyon<br />
sokszor sikerült is. „Mi a tennivaló?! — kiáltotta Tyndale. — Miközben az egyik helyen<br />
vetek, az ellenség feldúlja azt a területet, ahonnan épp hogy eltávoztam. Nem lehetek<br />
egyszerre mindenütt. Ó, ha a keresztények a saját nyelvükön olvashatnák a Szentírást,<br />
maguk is ellen tudnának állni ezeknek az álbölcselkedőknek! A Biblia nélkül lehetetlen a<br />
köznépet az igazságban megalapozni.”2 {NK 222.2}<br />
Tyndaleban új cél fogant meg. „Jahve templomában Izrael nyelvén énekelték a<br />
zsoltárokat — mondta —, s köztünk ne Anglia nyelvén szólaljon meg az evangélium?!...<br />
Délben kevesebb világossága legyen az egyháznak, mint hajnalban?!... A keresztényeknek<br />
az anyanyelvükön kell olvasniuk az Újtestamentumot.” Az egyház hittudósai és tanítói<br />
között véleménykülönbségek voltak. Az ember csak a Biblia nyomán juthat el az<br />
igazsághoz. „Az egyik tudós ezt vallja, a másik azt... Egyik szerző ellentmond a másiknak.<br />
Hogyan állapíthatjuk meg akkor, ki mond igazat, és ki nem?... Hogyan? Bizony, csak Isten<br />
Szava által.”3 {NK 223.1}<br />
160
Change language