A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
járóvá, a süketeket hallóvá tette; megtisztította a bélpoklosokat, feltámasztotta a halottakat,<br />
és a szegényeknek az evangéliumot prédikálta (Acs 10:38; Lk 4:18; Mt 11:5). Minden<br />
rendű és rangú embert egyaránt kedvesen hívott: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik<br />
megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Mt 11:28). {NK 19.3}<br />
Bár jóért rosszal és szeretetéért gyűlölettel fizettek neki (Zsolt 109:5), rendületlenül<br />
végezte irgalmas munkáját. Soha nem küldte el azt, aki áldásért hozzá fordult. E hontalan<br />
vándor, aki nap mint nap eltűrte a gyalázatot és ínséget, azért élt, hogy kielégítse az<br />
emberek szükségleteit, könnyítsen bajukon és felkínálja nekik az élet ajándékát. Irgalmát,<br />
amelyet gazdagon mért, konok szívvel elvetették, de Ő újra felkínálta, még nagyobb<br />
szánalommal és kimondhatatlan szeretettel. Izrael mégis elfordult legjobb barátjától és<br />
egyetlen segítőjétől. A Megváltó szeretetét és kérlelését semmibe vették, tanácsait<br />
elutasították, intéseit kinevették. {NK 20.1}<br />
A remény és bocsánat ideje gyorsan múlt. Isten sokáig késleltetett haragjának pohara<br />
már majdnem megtelt. A hitehagyás és lázadás korszakaiban gyülekező felhők, a<br />
keservektől fekete fellegek már-már rászakadtak a bűnös népre. És Őt, az egyetlent, aki<br />
meg tudta volna menteni őket közelgő végzetüktől, semmibe vették, sértegették, elvetették<br />
és nemsokára keresztre feszítették. Amikor Krisztus a Golgota keresztjén függött, Izrael<br />
napja, az Istentől megáldott, kedvelt nép napja leáldozott. Egyetlen lélek elvesztésével<br />
olyan kincs vész el, amelynek értéke egy egész világnyi nyereséget messze túlszárnyal. De<br />
amikor Krisztus letekintett Jeruzsálemre, az egész város, az egész nemzet pusztulását látta<br />
maga előtt — a városét, a nemzetét, amely egykor Isten választottja, féltve őrzött kincse<br />
volt. {NK 20.2}<br />
A próféták siratták a hitehagyó Izraelt, és azt a rettenetes pusztulást, amely bűnei miatt<br />
sújtotta. Jeremiás kívánta, hogy szeme könnyek forrásává váljon, és éjjel-nappal sirathassa<br />
népe lányának megöletteit és az Úr fogságba vitt nyáját (Jer 9:1; 13:17). Mekkora lehetett<br />
akkor Jézus fájdalma, akinek prófétai látása nemcsak éveket, de korszakokat fogott át!<br />
Látta a pusztító angyalt, amint felemelte kardját a város ellen, amely oly sokáig Jahve<br />
lakóhelye volt. Az Olajfák-hegyéről, épp arról a helyről, amelyet később Titus és serege<br />
elfoglalt, látta a völgyön túl a szent pitvarokat, szemlélte az oszlopcsarnokokat és<br />
könnyfátyolos szemmel nézte a félelmes képet: az ellenséges seregtől körülvett falakat.<br />
Hallotta a harcra menetelő katonák lépteinek zaját. Hallotta az ostromolt városban<br />
kenyérért síró anyák és gyermekek hangját. Látta a szent és gyönyörű templomot, a város<br />
palotáit és tornyait lángokban állni, és látta, hogy helyükön csupán parázsló romhalmaz<br />
maradt. {NK 20.3}<br />
Tekintetével átfogva a korszakokat, minden országban ott látta a szövetség szétszórt<br />
gyermekeit, „mint roncsokat a sivatag szélén”. A város fiaira már-már rászakadó földi<br />
büntetésben a harag poharának első cseppjeit látta; ezt a poharat a végítéletkor fenékig ki<br />
8
Change language