A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
33. Fejezet - Az Első <strong>Nagy</strong> Csalás<br />
Sátán már az emberi történelem hajnalán munkába fogott, hogy elámítsa az<br />
emberiséget. Aki lázadást indított a mennyben, az egész föld lakosságát maga mellé akarta<br />
állítani az Isten kormányzata elleni harcban. A mennyben azt hangoztatta, hogy Isten<br />
törvénye zsarnoki, sérti teremtményei érdekeit. Az a tény azonban, hogy Ádám és Éva, míg<br />
engedelmeskedett Isten törvényének, tökéletesen boldog volt, cáfolta Sátán állítását. A<br />
bűntelen párnak készített otthon láttán Sátán irigykedni kezdett. Elhatározta, hogy<br />
elbuktatja az embert, és Istentől elszakítva a maga uralma alá vonja, hogy birtokba vehesse<br />
a földet, és a Magasságos vetélytársaként felállíthassa birodalmát. {NK 473.1}<br />
Ha Sátán megmutatta volna igazi arcát, Ádám és Éva szóba sem állt volna vele, mert<br />
Isten felhívta figyelmüket e veszélyes ellenségre. De Sátán rangrejtve dolgozott. Eltitkolta<br />
szándékát, hogy biztosabban elérje célját. Megszólította Évát. A kígyót használta fel<br />
médiumként, amely kezdetben csodálatosan szép teremtmény volt. „Azt mondta az Isten,<br />
hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?” (lMóz 3:1). Ha Éva nem állt volna szóba a<br />
kísértővel, elhárította volna a veszélyt. De ő megkockáztatta a vitát, és a csaló csapdájába<br />
esett. Így buknak el sokan ma is. Megkérdőjelezik és vitatják Isten kívánalmait, és ahelyett,<br />
hogy Isten parancsainak engedelmeskednének, emberi elméletekben hisznek, amelyekkel<br />
Sátán csak álcázza cselfogásait. {NK 473.2}<br />
„Monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, de annak a fának<br />
a gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg<br />
se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok<br />
meg; hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti<br />
szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói” (lMóz 3:2-5). Sátán<br />
azt állította, hogy olyanok lesznek, mint Isten — bölcsebbek, mint addig voltak, és<br />
alkalmasak a lét magasabb szintjére. Éva engedett a kísértésnek, és befolyására Ádám is<br />
vétkezett. Mindketten elfogadták, amit a kígyó mondott. Elhitték, hogy Isten másképpen<br />
érti azt, amit mondott. Kételkedtek Teremtőjükben. Azt gondolták, hogy korlátozza<br />
szabadságukat; hogy törvényének áthágásával nagy bölcsességhez és dicsőséghez<br />
juthatnak. {NK 473.3}<br />
„Amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz” — mondta Isten. És mit tapasztalt<br />
Ádám, miután bűnbe esett? Azt, amit Sátán elhitetett vele? Élete dicsőbb lett? Akkor a<br />
törvényszegésből valóban nagy áldás fakadt, és Sátán az emberiség jótevőjének bizonyult.<br />
Ádám azonban nem ezt tapasztalta. Isten azt mondta, hogy a bűn büntetéseként az ember<br />
visszatér a földbe, ahonnan vétetett. „Por vagy te, s ismét porrá leszesz” (lMóz 3:19). Sátán<br />
szavai — hogy „megnyilatkoznak a ti szemeitek” — csak egy vonatkozásban bizonyultak<br />
igaznak. Az engedetlen Ádám és Éva szemeit Isten megnyitotta, hogy felismerjék<br />
352
Change language