A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
Jézus előtt nyitott könyv volt a választott nép történelme, az a több mint ezer év, amely<br />
alatt Izrael Isten különleges pártfogását és oltalmazó gondoskodását élvezte. Ott volt a<br />
Mórija-hegye, ahol az oltárhoz kötözött engedelmes áldozat — az ígéret gyermeke — Isten<br />
Fiának áldozatát előképezte. Ott vált hitelessé a hivők atyjával kötött szövetség áldása, a<br />
dicsőséges messiási ígéret (1Móz 22:9. l6-l8). A pusztító angyal kardját ott fordította el az<br />
áldozat lángja, amely Ornán szérűjéből az ég felé szállt (1Krón 21) — a Megváltó<br />
áldozatának és közbenjárásának találó szimbólumaként. Isten a földön semmit sem tisztelt<br />
meg úgy, mint Jeruzsálemet. „Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának<br />
lakhelyül” (Zsolt 132:13). Hosszú századokon át a szent próféták ott mondták el intő<br />
üzenetüket. A papok ott lóbálták meg tömjénezőjüket, és a tömjénfelhő a hivők imáival<br />
együtt ott szállt Isten elé. Az áldozatként naponta bemutatott bárányok vére ott mutatott<br />
előre, az Isten Bárányára. Jahve ott nyilatkoztatta ki jelenlétét a kegyelem királyi széke<br />
felett a dicsőség felhőjében. Ott nyugodott a földet és a mennyet összekötő titokzatos létra<br />
(lMóz 25:12; Jn 1:52), amelyen Isten angyalai le s föl szálltak, és amely utat nyitott a<br />
világnak a szentek szentjébe. Ha Izrael mint nép hűséges maradt volna a mennyhez,<br />
Jeruzsálem, Isten kiválasztott városaként örökre fennmaradt volna. (Jer 17:21-25). De a<br />
kiváltságos nép története sok hitehagyásról és lázadásról ad hírt. Elvetették Isten<br />
kegyelmét, visszaéltek kiváltságaikkal, és semmibe vették lehetőségeiket. {NK 18.2}<br />
Bár Izrael fiai „Isten követeit kigúnyolták, az Ő beszédeit megvetették, és prófétáival<br />
gúnyt űztek” (2Krón 36:16), Ő mégis „irgalmas és kegyelmes Isten” —,ként nyilatkozott<br />
meg előttük, aki „késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú” (2Móz 34:6). Újra<br />
és újra elutasították, irgalma mégsem fogyott el. Isten mélységesebb szánalommal és<br />
szeretettel, mint amit apa érezhet fia iránt, elküldte „hozzájuk követeit jó idején, mert<br />
kedvez vala az Ő népének és az Ó lakhelyének” (2Krón 36:15). Amikor az intés, a kérlelés<br />
és a feddés kevésnek bizonyult, elküldte nekik a menny legnagyobb ajándékát, és ebben az<br />
egy ajándékban az egész mennyet odaadta! {NK 19.1}<br />
Maga Isten Fia jött el, hogy meggyőzze a konok várost. Krisztus volt az, aki Izraelt<br />
mint jó termő szőlőt kihozta Egyiptomból (Zsolt 80:9). Saját kezével űzte ki a pogányokat<br />
előle. „<strong>Nagy</strong>on kövér hegy” —,re telepítette „szőlejét”. Gyámolító gondoskodással<br />
körülvette, és elküldte szolgáit, hogy gondozzák. „Mit kellett volna még tennem<br />
szőlőmmel — kiáltotta —, mit meg nem tettem vele?” (Ésa 5:1-4) Amikor várta, hogy<br />
szőlőt teremjen, vadszőlőt termett, mégis csendes sóvárgással remélte, hogy gyümölcsöt<br />
terem, ezért személyesen jött el szőlőjébe, hátha megmentheti a pusztulástól. Körülásta,<br />
megmetszette, ápolgatta. Fáradhatatlanul igyekezett, hogy megmentse a szőlőt, amit saját<br />
kezével ültetett. {NK 19.2}<br />
A világosság és dicsőség ura három évig járt népe között. „Széjjeljárt jót tévén és<br />
meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak.” Bekötözte a megtört<br />
szívűeket, szabadon bocsátotta a megkötözötteket, visszaadta a vakok látását, a bénákat<br />
7
Change language