A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
igazság hűséges tanítója volt — mondták. A zsinatot pedig, amely halálra ítélte,
gyilkossággal vádolták. Husz tanai még jobban magukra vonták a figyelmet, mint valaha.
A pápa már korábban elrendelte Wiclif írásainak elégetését. De az emberek a megmaradt
példányokat most előhozták a rejtekhelyükről, és tanulmányozni kezdték a Bibliával,
illetve a hozzáférhető bibliarészekkel együtt. A kutatás nyomán sokan elfogadták a
megreformált hitet. {NK 106.5}
Husz gyilkosai nem nézték tétlenül, ölbe tett kézzel a mártír ügyének diadalát. A pápa
és a császár összefogott, hogy összezúzza a mozgalmat, és Zsigmond csapatai
megtámadták Csehországot. {NK 106.6}
De támadt egy szabadító. Ziska, aki röviddel a háború megindítása után elvesztette a
szeme világát, és aki vakon is korának egyik legtehetségesebb hadvezére volt, állt a csehek
élére. A nép, bízva Isten segítségében és ügyük igazságos voltában, szembeszállt az ellene
harcba indított leghatalmasabb hadsereggel. A császár újra és újra friss erőket gyűjtve tört
Csehországra, de szégyenletes vereséget szenvedett. A husziták nem féltek a haláltól, és
senki nem tudott megállni velük szemben. Néhány évvel a harc megkezdése után a bátor
Ziska meghalt. A helyét Procopius töltötte be, aki ugyanolyan bátor és tapasztalt hadvezér
volt, sőt bizonyos vonatkozásban még rátermettebb vezető is. {NK 107.1}
A csehek ellenségei a vak harcos halálhírét kedvező alkalomnak látták arra, hogy
visszaszerezzék mindazt, amit elvesztettek. A pápa keresztes háborút hirdetett a husziták
ellen, és újra hatalmas sereg csapott le Csehországra, de ismét irtózatos vereséget
szenvedett. A pápa újabb keresztes háborút hirdetett meg. A fennhatósága alatt álló összes
európai országból embereket, pénzt és hadianyagot szerzett. Tömegek sereglettek a pápa
zászlaja alá azzal a bizonyossággal, hogy végre halálos csapást mérnek a huszita
eretnekekre. A hatalmas sereg a győzelembe vetett hittel rontott Csehországra. A cseh nép
azonban csatasorba állt, hogy visszaverje őket. A két sereg megindult egymás felé. Már
csak egy folyó választotta el őket egymástól. „A keresztes vitézeknek sokkal nagyobb volt
a haderejük. De ahelyett, hogy a folyón gyorsan átgázolva harcolni kezdtek volna a
huszitákkal, akik miatt oly messziről jöttek ide, csendben megálltak, és nézték a
harcosokat.”25 Majd hirtelen valami titokzatos félelem szállta meg a pápai sereget. Az a
hatalmas hadsereg egyetlen kardcsapás nélkül felbomlott és szétszóródott, mintha
valamilyen láthatatlan hatalom kergette volna szét. Számos harcosukat mészárolta le a
huszita hadsereg, amely üldözőbe vette a menekülőket, és roppant nagy hadizsákmány
jutott a győzők kezére. A háború tehát nemhogy elszegényítette volna Csehországot, de
meggazdagította. {NK 107.2}
Néhány évvel később, egy új pápa újabb keresztes háborút indított. Most is, mint
korábban, Európa összes pápai országa emberekkel és anyagiakkal járult hozzá a
háborúhoz. Az egyház nagyon előnyös ajánlatokkal kecsegtette a kockázatos vállalkozás
71