A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
könnyen meg lehet állapítani. Ezzel feltárul a nagy beteljesülés ideje, amikor a jelen állapot
„minden büszkesége és hatalma, pompája és hiábavalósága, gonoszsága és elnyomása
véget ér”; amikor az átok „eltűnik a földről, a halál megsemmisül; Isten szolgái, a próféták
és a szentek, és akik félik az Ő nevét, jutalmat kapnak. Azok pedig, akik pusztítják a földet,
elpusztulnak.”5 {NK 290.3}
Miller új és még odaadóbb buzgósággal folytatta a próféciák vizsgálatát. Egész
éjszakákat és nappalokat szentelt arra a kutatásra, amely most olyan rendkívül fontosnak
és mindennél érdekesebbnek tűnt. Dániel könyve 8. fejezetében nem talált kulcsot a 2300
nap kiinduló pontjához. Gábriel angyal ugyan parancsot kapott, hogy értesse meg Dániellel
a látomást, de csak részleges magyarázatot adott. Amikor a próféta meglátta látomásban az
egyházra következő rettenetes üldözést, fizikai ereje elhagyta. Képtelen volt többet
elviselni, és az angyal eltávozott egy időre. „Én, Dániel, elájulék, és beteg valék néhány
napig.” „És álmélkodóm ezen a látáson, és senki sem értette.” {NK 291.1}
De Isten meghagyta hírnökének: „Értesd meg ezzel a látást!” Ezt a megbízatást
teljesíteni kellett. Ennek engedelmeskedve az angyal később visszatért Dánielhez, és így
szólt: „Most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak.” „Vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd
meg a látomást!” (Dán 8:27.16; 9:22-23). A 8. fejezetben leírt látomásban volt egy olyan
fontos pont — nevezetesen az idő, a 2300 napos időszak —, amely megmagyarázatlan
maradt. Ezért az angyal, amikor folytatta magyarázatát, főleg az idő kérdésével
foglalkozott. {NK 291.2}
„Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra... Tudd meg azért és vedd
eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiásfejedelemig
hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utcák és a kerítések,
mégpedig viszontagságos időkben. A hatvankét hét múlva pedig kurtatik a Messiás, és
senkije sem lesz... És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget
vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak” (Dn 9:25-27). {NK 291.3}
Isten azzal a kifejezett céllal küldte az angyalt Dánielhez, hogy megmagyarázza neki
azt a pontot, az időre vonatkozó kijelentést, amelyet nem értett meg a látomásban: „kétezer
és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.” Az angyal legelső
szava — miután Dánielt arra szólította, hogy „Vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg
a látomást!” — ez: „Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra.” Az itt
„szabatott”-nak fordított szó betű szerint azt jelenti, hogy „levágni”. A hetven hét, amely
490 évet jelent, az angyal kinyilatkoztatása szerint „leszabatik”, és elsősorban a zsidókra
vonatkozik. De miből szabatik le? Mivel a 2300 nap a 8. fejezetben említett egyetlen
időszak, minden bizonnyal ez az az időszak, amelyből a hetven hét „leszabatik”. A hetven
hét tehát része a 2300 napnak, és a két időszaknak egyszerre kell kezdődnie. Az angyal
kijelentette, hogy a hetven hét Jeruzsálem helyreállítási és felépítési parancsának
210