A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
A halottak olyan termettel támadnak fel, amilyennel a sírba szálltak. Ádám is a
feltámadt sokaság között áll. Alakja méltóságteljes, alig kisebb, mint az Isten Fiáé. Élesen
különbözik a későbbi nemzedékektől. Ez is mutatja, hogy az emberiség elkorcsosult. De
az igazak az örök ifjúság frissességével és elevenségével támadnak fel. Isten kezdetben
nemcsak a maga jellemének, de alakjának és arcának hasonlatosságára is teremtette az
embert. A bűn azonban eltorzította Isten képmását, és majdnem kitörölte az emberből. De
Krisztus eljött, hogy visszaadja azt, ami elveszett. Ő át fogja változtatni a mi nyomorúságos
testünket, és hasonlóvá teszi az Ő dicsőséges testéhez. A halandó romlandó test, amelyet
eltorzított és beszennyezett a bűn, tökéletes, szép és halhatatlan lesz. Minden
fogyatékosság és rútság a sírban marad. A rég elvesztett Édenbe — az élet fájához —
visszavitt üdvözültek növekedni fognak, mígnem elérik kezdetben kapott méltóságteljes
magasságukat. A bűn átkának utolsó maradványa is eltűnik, és Krisztus hű gyermekei „az
Úrnak, a mi Istenünknek” szépségét fogják viselni, és testben, lélekben, értelemben Uruk
tökéletes hasonmását fogják tükrözni. Ó, sokat emlegetett, régóta remélt, türelmetlenül
várt, de igazán soha meg nem értett, csodálatos üdvösség! {NK 573.1}
Az élő igazak „nagy hirtelen, egy szempillantásban” elváltoznak. Isten szava nyomán
megdicsőülnek; Isten halhatatlanná teszi őket, és a feltámadt szentekkel együtt elragadja
őket az Úr elé a levegőbe. Az angyalok „egybegyűjtik az Ő választottait a négy szelek felől,
a föld egyik végétől a másik végéig”. A kicsi gyermekeket szent angyalok helyezik anyjuk
karjába. Barátok, akiket régen elszakított egymástól a halál, újra találkoznak, hogy soha
többé el ne váljanak. Most boldogan énekelve együtt emelkednek fel Isten városába. {NK
573.2}
A felhőhintó oldalán szárnyak vannak; alatta pedig élő kerekek; és amint a szekér
felfelé gurul, a kerekek ezt kiáltják: „Szent!” . {NK 573.3}
Útközben a szárnyak is kiáltják: „Szent!”, és a kísérő angyalok is kiáltják: „Szent, szent,
szent, az Úr Isten, a Mindenható!” És amint a szekér az Új Jeruzsálem felé gördül, a
megváltottak „Hallelujá”-t zengenek. {NK 573.1}
A Megváltó, mielőtt belép Isten Városába, átadja követőinek győzelmük szimbólumait,
és rájuk helyezi királyságuk rangjeleit. A fénylő sorok négyszöget alkotnak Királyuk körül,
akinek fenséges alakja messze kimagaslik a szentek és az angyalok között. Szeméből
sugárzik a jóság és a szeretet. Az üdvözültek megszámlálhatatlan sokasága Krisztusra
függeszti tekintetét. Minden szem az Ő dicsőségét szemléli, akinek „rút, nem emberi volt
ábrázatja, és alakja sem ember fiaié”. Jézus a dicsőség koronáját saját jobbjával helyezi a
győzők fejére. Mindenkinek van koronája; rajta új neve (Jel 2:17) és ez a felirat áll:
„Szentség az Úrnak.” Jézus minden kézbe győzelmi koronát és csillogó hárfát tesz. Amikor
a parancsnokló angyalok megadják a hangot, az üdvözültek ujjai ügyesen futnak végig a
hárfa húrjain, és sokszínű dallamot csalnak ki belőlük. Minden szív leírhatatlan
428