A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
tanításának mennyei eredetéről. Az Ige és Isten Lelke bizonyságot tett arról, hogy Isten Fia
a mennyből kapta megbízatását. {NK 309.4}
A tanítványok olthatatlan szeretettel ragaszkodtak drága Mesterükhöz. Lelküket
azonban beárnyékolta a bizonytalanság és a kétség. Gyötrelmeik közepette elfeledkeztek
arról, hogy Krisztus mit jövendölt szenvedéséről és haláláról. Vajon okozott volna-e a
Názáreti Jézus ilyen fájdalmat és csalódást nekik, ha Ő lett volna az igazi Messiás? Ez a
kérdés gyötörte lelküket a szombatnap reménytelen óráiban, mialatt a Megváltó — halála
és feltámadása között — a sírban feküdt. {NK 309.5}
A bánat éjszakáján sötétség sűrűsödött Jézus tanítványai köré, de Isten nem hagyta el
őket. Így hangzik a prófétai ige: „Ha még a cetétségben ülnék is, az Úr az én
világosságom... Kivisz engem a világosságra, meglátom az Ő igazságát.” „A sötétség sem
borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.”
Isten ezt mondta: „Az igazakra világosság fénylik a sötétben.” „A vakokat oly úton
vezetem, amelyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, amelyeket nem tudnak;
előttük a sötétséget világossá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem
velük, és őket el nem hagyom” (Mik 7:8-9; Zsolt 139:12; 112:4; Ésa 42:16). {NK 310.1}
Azok a kijelentések, amelyeket a tanítványok az Úr nevében tettek, minden
részletükben helyesek voltak; és az események, amelyekre előremutattak, éppen
teljesedtek. „Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa” — mondták. „Az idő” — a
Dán 9. fejezetében meghirdetett hatvankilenc hét — lejártával, amelynek a Messiásig
kellett nyúlnia, Krisztust, miután János megkeresztelte a Jordánban, a Lélek felkente. És
az „Isten országa”, amelynek közeledtét a tanítványok hirdették, Krisztus halála által jött
létre. Ez az ország, a hiedelemmel ellentétben, nem földi birodalom volt. Nem is az
eljövendő halhatatlan ország, amelyet Isten felállít, amikor „az ország... és a hatalom és az
egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szemei népének”; az az
örökkévaló ország, amelyben „minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik”
(Dán 7:27). „Az Isten országa” kifejezés jelzi mind a kegyelem, mind a dicsőség országát.
A kegyelem országát Pál apostol a Zsidókhoz írt levelében ismerteti. Miután az apostol
felhívja az olvasók figyelmét Krisztusra, a könyörületes közbenjáróra, aki „megindul...
gyarlóságainkon”, ezt mondja: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi
székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk” (Zsid 4:16). A kegyelem
királyi trónja a kegyelem országát jelképezi, mert a trón létezése egy ország létezését
sejteti. Krisztus számos példázatban használja „a mennyek országa” kifejezést, jelezve azt
a munkát, amelyet Isten kegyelme végez az emberi szívben. {NK 310.2}
A dicsőség trónja ugyanígy ábrázolja a dicsőség országát. A Megváltó ezekkel a
szavakkal utal erre az országra: „Mikor pedig eljő az embernek Fia az Ő dicsőségében, és
Ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az Ő dicsőségének királyi székébe. És elébe
226