A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
Akik kinevették, amikor Isten Fiának nevezte magát, most szótlanok. Ott van a gőgös<br />
Heródes, aki gúnyt űzött Krisztus királyságából, és megparancsolta gúnyolódó katonáinak,<br />
hogy koronázzák Krisztust királlyá. Ott vannak azok is, akik durván vállára tették a<br />
bíborpalástot, szent homlokára a töviskoszorút, a „jogart” a kezébe adták, és gúnyolódva,<br />
átkozódva térdet hajtottak előtte. Akik ütötték és leköpték az élet Fejedelmét, azok most<br />
nem tudják elviselni átható tekintetét, és menekülnek megemésztő dicsősége elől. A<br />
katona, aki átszúrta oldalát, az emberek, akik átszögezték a kezét és a lábát, rémülten és<br />
bűntudattal nézik a szögek és a dárda nyomát. {NK 571.4}<br />
A papok és a főemberek előtt megdöbbentő pontossággal elevenednek fel a Golgota<br />
eseményei. Rémült borzongással emlékeznek vissza, miként kiáltották ujjongva, fejüket<br />
csóválva: „Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le<br />
most a keresztről, és majd hiszünk neki. Bízott az Istenben; mentse meg most Őt, ha akarja”<br />
(Mt 27:42-43). {NK 572.1}<br />
Jól emlékeznek a példázatra, amelyet a Megváltó azokról a szőlőmunkásokról mondott,<br />
akik megtagadták gazdájuktól a szőlőskert termését, bántalmazták szolgáit, és a fiát<br />
megölték. Az ítéletre is emlékeznek, amit ők mondtak ki: A szőlőskert ura „mint<br />
gonoszokat gonoszul elveszti őket”. A papok és a vének a saját eljárásukat és megérdemelt<br />
végzetüket ismerték fel e hűtlen emberek bűnében és büntetésében. Halálos gyötrelmükben<br />
kiáltozni kezdenek. A Jeruzsálem utcáin egykor végig harsogó „feszítsd meg, feszítsd<br />
meg” kiáltásnál hangosabb ez az ijesztő, kétségbeesett sikoltás: „Ő az Isten Fia, az igazi<br />
Messiás!”. És szeretnének elmenekülni a királyok Királyának közelségéből. De az elemek<br />
harcában széthasadt föld mély üregeiben hiába próbálnak elrejtőzni. {NK 572.2}<br />
Az igazság megtagadóinak életében vannak pillanatok, amikor megjelennek előttük<br />
képmutató életük kínzó emlékei, lelkiismeretük felébred, és lelkük eleped a mit sem érő<br />
sajnálkozástól. De ez nem is hasonlítható ahhoz a bűntudathoz, amely akkor támad bennük,<br />
amikor „eljő, mint vihar, az, amitől féltek”, és a nyomorúság, „mint forgószél, elközelget”!<br />
(Péld 1:27) Akkor azok, akik Krisztust és hű népét el akarták pusztítani, meglátják a<br />
megdicsőültekre sugárzó fényességet, és rémüldözésük közben hallják a szentek boldog<br />
kiáltását: „Ímé Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket” (Ésa 25:9). {NK 572.3}<br />
A föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja elő Isten Fia az<br />
alvó szenteket. Kezét az ég felé emeli, és az igazak sírjára tekintve kiáltja: „Ébredjetek,<br />
ébredjetek, ébredjetek, ti, akik alusztok a porban, és keljetek fel!”. A halottak az egész<br />
földön meghallják ezt a hangot, és akik hallják — minden nemzetségből, ágazatból,<br />
nyelvből és népből mérhetetlen sokan életre kelnek. A halál tömlöcéből lépnek elő,<br />
hervadhatatlan dicsőségben. Lépésük zajától zeng a föld. „Halál! hol a te fullánkod? Pokol!<br />
hol a te diadalmad?” (lKor 15:55) — kiáltják. Az élő igazak és a feltámadt szentek hangja<br />
boldog győzelmi kiáltásban olvad össze. {NK 572.4}<br />
427
Change language