A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
igazságot, és ezért Isten hatalma nem tudta átalakítani szívüket. Elindultak, hogy<br />
találkozzanak az Úrral, és azt remélték, hogy azonnal megkapják jutalmukat. De a késésre<br />
és csalódásra nem voltak felkészülve. Amikor jöttek a próbák, nem volt elég hitük, és<br />
lámpájuk csak pislákoló fényt adott. {NK 352.2}<br />
„Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.” A vőlegény<br />
késése a csalódást, a látszólagos késedelmet szemlélteti, azt, hogy elmúlt az az idő,<br />
amikorra az Urat várták. E bizonytalanság közben a felszínes és lagymatag hivők<br />
érdeklődése csakhamar alábbhagyott, és erőfeszítésük megcsappant. De azok, akiknek hite<br />
a Biblia megismerésén nyugodott, sziklán álltak, amelyet a csalódás hullámai nem tudtak<br />
a lábuk alól elmosni. „Mindannyian elszunnyadának és aluvának.” Az egyik csoport<br />
közömbösen, hitét feladva; a másik csoport türelmesen, nagyobb világosságra várva.<br />
Mintha azonban a próba éjszakáján az utóbbiak lelkesedése és hitbuzgalma is kissé<br />
alábbhagyott volna. A lagymatagok és felszínesek pedig nem támaszkodhattak már<br />
testvéreik hitére. Mindegyikük egyedül állt vagy bukott. {NK 353.1}<br />
Ez idő tájt megjelentek a fanatikusok is. Egyesek, akik az üzenet lelkes híveinek<br />
mutatták magukat, nem tartották Isten Igéjét egyedüli, csalhatatlan útmutatónak. Azt<br />
állítva, hogy a Lélek vezeti őket, saját érzéseikre, benyomásaikra és elképzeléseikre<br />
hagyatkoztak. Olyanok is voltak, akik elvakult buzgóságukban elítéltek mindenkit, aki nem<br />
szentesítette eljárásukat. Fanatikus elgondolásaik és cselekedeteik nem találkoztak az<br />
adventhivők nagy testületének rokonszenvével, és szégyent hoztak az igazságra. {NK<br />
353.2}<br />
Sátán így próbálta Isten ügyét meghiúsítani és megsemmisíteni. Az adventmozgalom<br />
nagy hatással volt az emberekre. Ezrével tértek meg a bűnösök, a hithű emberek pedig még<br />
a késlekedés ideje alatt is buzgón hirdették az igazságot. A gonoszság fejedelme egyre több<br />
alattvalót veszített el. Hogy gyalázatot hozzon Isten ügyére, megpróbálta elámítani és<br />
szélsőségekbe kergetni azokat az embereket, akik hitet tettek az igazság mellett. Követői<br />
kapva kaptak minden tévedésen, minden kudarcon, minden szégyenletes cselekedeten, és<br />
a lehető legjobban eltúlozva mondogatták ezeket az embereknek, hogy az adventistákat és<br />
hitüket gyűlöletessé tegyék. Minél több olyan embert tudott Sátán rávenni a második<br />
adventben hivőkkel való látszólagos azonosulásra, akiknek a szívében ő volt az úr, annál<br />
inkább tudta az adventhivők egész közösségét befolyásolni. {NK 353.3}<br />
Sátán „a mi atyánkfiainak vádolója”, ő késztet embereket arra, hogy az Úr népének<br />
tévedéseit és hibáit figyeljék és kipellengérezzék, nemes tetteikről pedig hallgassanak.<br />
Mialatt Isten lelkek megmentéséért fáradozik, Sátán is serénykedik. Amikor Isten fiai<br />
megjelennek az Úr előtt, Sátán is közéjük lép, és igyekszik minden megújhodási<br />
mozgalomhoz megszenteletlen szívű és zavart gondolkozású embereket is csatlakoztatni.<br />
Ezek a megtéretlen emberek az igazság egyes pontjait elfogadva a hivők közé kerülnek.<br />
258
Change language