A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
széles világra, hirdessétek az evangéliumot”, és hozzátette: „imé én tiveletek vagyok
minden napon a világ végezetéig” (Mk 16:15; Mt 28:20); amikor pünkösd napján a
megígért Vigasztaló alászállt, erőt árasztva a magasságból, és a hivők szíve megremegett
mennybement Uruk jelenlétének tudatától — felcserélték volna-e kegyelme
evangéliumának szolgálatát és az adventjekor átvehető koronát, „az igazság koronájá”-t —
még ha útjuk az Övéhez hasonlóan az áldozat és mártíromság útja is — korábbi
tanítványságuk reménységével, valamiféle földi trón dicsőségével?! Ő, aki „véghetetlen
bőséggel” mindezeket megcselekedheti, „feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk”,
megadta nekik — a szenvedésében és örömében való részesüléssel együtt — a „sok fiak
dicsőségre” vezérlésének kibeszélhetetlen örömét, az „igen-igen nagy örök dicsőséget”,
amelyhez — mondja Pál — „a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk” „nem
hasonlítható”. {NK 313.2}
A Krisztus második adventjét hirdetők fájdalma hasonlított az első tanítványok
fájdalmához, akik az első adventkor prédikálták „az Isten országának evangéliumát”.
„Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa” — mondták. Miller és társai éppígy
hirdették, hogy a Biblia utolsó és leghosszabb prófétikus időszaka lejáróban van; hogy az
ítélet elközelgett, s az örökkévaló ország nemsokára megnyitja kapuit. Miller és társai
meghirdették a 2300 nap végét (Dán 8:14), amelynek a hetven hét egy részét képezte.
Mindkét csoport prédikálása ugyanannak a nagy prófétikus időszaknak — csak más és más
részének — a teljesedésére épült. {NK 314.1}
William Miller és társai nem értették teljesen az általuk tolmácsolt üzenet tartalmát,
akárcsak az első tanítványok. Az egyházban régóta meghonosodott tévedések gátolták meg
őket abban, hogy a prófécia egyik fontos tételét helyesen értelmezzék. Ezért, jóllehet
hirdették azt az üzenetet, amelyet Isten általuk küldött a világnak, de mivel félreértették,
csalódtak. {NK 314.2}
A Dán 8:14 — azaz a „kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a
szenthely igazsága” — magyarázásánál Miller azt az általánosan elfogadott nézetet
alkalmazta, hogy a föld a szenthely. A szenthely megtisztításán pedig azt értette, hogy az
Úr eljövetelekor a föld tűz által megtisztul. Amikor tehát látta, hogy a próféta pontosan
megjövendöli a 2300 nap végét, arra a következtetésre jutott, hogy a 2300 nap vége
egybeesik a második advent időpontjával. Azért tévedett, mert osztozott a szenthelyről
vallott közhiedelemben. {NK 314.3}
A jelképes szolgálati rendben, amely Krisztus áldozatának és papságának árnyéka, a
szenthely megtisztítása a főpap utolsó szolgálata volt az évi szolgálatok körforgásában. Az
engesztelés záró cselekménye Izrael bűnének eltávolítása volt. Ez a cselekmény
előremutatott annak a szolgálatnak a záró eseményére, amellyel Főpapunk a mennyben
eltávolítja, illetve eltörli népének a mennyei feljegyzésekben nyilvántartott bűneit. Ez a
229