A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
világosság után kutatva — azok megértették a mennyei templomról szóló igazságot, a
Megváltó szolgálat-váltásával együtt, és hittel kísérték a mennyei templomban végzett
munkáját. Azokról, akik a Szentírás bizonyságtevése alapján elfogadják ezeket az
igazságokat, hitben követve az isten elé, közbenjárói munkájának utolsó szakaszába lépő,
és e munka lezárulása után országát átvevő Krisztust — azt mondja a példázat, hogy
bemennek a menyegzőbe. {NK 382.1}
A Mt 22. fejezetében feljegyzett példázatból — amelyben szintén a menyegző a
szimbólum — világosan kitűnik, hogy a vizsgálati ítélet megelőzi a menyegzőt. A
menyegző megtartása előtt a király megtekinti a vendégeket, hogy lássa, felöltötte-e
mindenki a menyegzői ruhát, a Bárány vérében megmosott és megfehérített hótiszta
jellemet (Mt 22:11; Jel 7:14). Akin nem látja ezt a ruhát, annak semmi helye nincs a
menyegzőn (Mt 22:13). Azokat pedig, akiknek van menyegzői ruhájuk, Isten elfogadja, és
méltónak tartja arra, hogy részt kapjanak országából és helyet a trónján. A jellem
megvizsgálása, és annak eldöntése, hogy ki készült fel Isten országára: a vizsgálati ítélet,
a mennyei templomszolgálat záró munkája. {NK 382.2}
Amikor a vizsgálat véget ér, amikor Krisztus megvizsgálta és eldöntötte azoknak az
ügyét, akik a korszakok során követőinek vallották magukat, akkor — és nem előbb — a
kegyelemidő lejár, és a kegyelem ajtaja bezárul. Ez az egyetlen rövid mondat tehát: „Akik
készek valának, bemenének Ővele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtón — elvezet
bennünket a Megváltó végső szolgálatán át ennek a nagy munkának, az ember
megváltásának a befejezéséig.” {NK 382.3}
A földi szentélyszolgálat, amint láttuk, a mennyei szolgálatot illusztrálja. Amikor az
engesztelési napon a főpap belépett a szentek szentjébe, a szolgálat az első helyiségben
megszűnt. Isten ezt parancsolta: „Senki ne legyen a gyülekezet sátorában, amikor (a főpap)
bemegy a szenthelybe, hogy engesztelést szerezzen, egészen az ő kijöveteléig” (3Móz
16:17). Amikor Krisztus belépett a szentek szentjébe, hogy elvégezze az engesztelés
befejező munkáját, az Ő szolgálata is megszűnt az első helyiségben, és megkezdődött a
másodikban. A jelképes szolgálatban a főpap az engesztelési napon elhagyta a szentélyt,
és Isten elé lépett, hogy bemutassa a bűnért való áldozat vérét minden izraelitáért, aki
őszintén megbánta bűneit. Krisztus is közbenjárói munkájának csak egyik részét fejezte
be, hogy elkezdje munkájának másik szakaszát, de most is vérére hivatkozik az Atya előtt
a bűnösök érdekében. {NK 382.4}
Az adventhivők ezt 1844-ben még nem értették. Az idő elmúlt, amikorra a Megváltót
várták, de ők továbbra is hitték, hogy nemsokára eljön. Azt vallották, hogy fontos
fordulóponthoz érkeztek, és Krisztus nem jár többé közbe Isten előtt az emberért. A
Bibliából úgy értették, hogy a kegyelemidő nem sokkal Krisztus tényleges eljövetele előtt
lejár. Ezt a következtetést azokból az igékből vonták le, amelyek szerint egyszer majd
282