A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
A császár megtiltotta, hogy bárki is befogadja, enni vagy inni adjon neki, szóval vagy tettel,<br />
nyilvánosan vagy magánjelleggel segítse vagy támogassa. A parancs úgy hangzott, hogy<br />
el kell fogni, bárhol is legyen, és át kell adni a hatóságoknak; híveit szintén börtönbe kell<br />
vetni, és vagyonukat el kell kobozni; Luther írásait meg kell semmisíteni; és végül,<br />
mindazok, akik e rendelettel ellentétesen merészelnek cselekedni, a rendeletben foglalt<br />
ítélet alá esnek. A szász választófejedelem és a Lutherhez legközelebb álló fejedelmek nem<br />
sokkal a reformátor távozása után elhagyták Wormsot, és az országgyűlés szentesítette a<br />
császár rendeletét. A pápa hívei ujjongtak. Azt gondolták, hogy a reformáció sorsa<br />
megpecsételődött. {NK 153.2}<br />
Isten azonban gondoskodott szolgája számára menedékről a veszély idején. Valaki<br />
éberen figyelte Luther minden mozdulatát. Egy őszinte, nemes szív elhatározta, hogy<br />
megmenti. Nyilvánvaló volt, hogy Róma csak Luther halálával éri be, és hogy Luther csak<br />
akkor menekül meg az oroszlán torkából, ha elrejtőzik. A szászországi Frigyes Istentől<br />
kapott bölcsességgel elhatározta, hogy megmenti a reformátort. A választófejedelem hü<br />
barátok segítségével valósította meg tervét. Sikerült elrejteniük Luthert barát és ellenség<br />
elől egyaránt. Útközben hazafelé elrabolták kísérőitől, és az erdőn át nagy sietve egy<br />
elszigetelt hegyi erődbe, Wartburg várába vitték. Mind elfogását, mind pedig elrejtését<br />
olyan titokzatosság fedte, hogy sokáig még maga Frigyes sem tudta, hova vitték. Ennek is<br />
megvolt az oka. Ameddig a választófejedelem nem tudott semmit Luther hollétéről, nem<br />
is árulhatott el semmit. Örült, hogy a reformátor biztonságban van, és ez elég is volt<br />
neki. {NK 153.3}<br />
Elmúlt a tavasz, a nyár, az ősz. Jött a tél, és Luther még mindig fogoly volt. Aleander<br />
és hívei ujjongtak, mert úgy tűnt, hogy az evangélium fénye kialvóban van. De nem ez<br />
történt. A reformátor töltögette lámpását az igazság tárházából, és e lámpásból még több<br />
fény sugározhatott. {NK 154.1}<br />
Wartburg barátságos biztonságában Luther egy ideig örült, hogy megszabadult a harc<br />
hevétől és kavargásától. De sokáig nem tudott örömet találni a csendben és nyugalomban.<br />
Hozzászokott a tevékeny élethez és a kemény küzdelemhez. Nehezen viselte el a<br />
tétlenséget. Magányos napjaiban az egyház állapota foglalkoztatta, és kétségbeesetten<br />
kiáltott: „Ó, jaj! Nincs senki az Úr haragjának e napján, aki falként állna az Úr előtt, és<br />
megmentené Izraelt!”39 Majd önmagára gondolt, és attól félt, hogy gyávasággal vádolják<br />
majd, amiért kivonta magát a küzdelemből. Azután szemrehányást tett magának<br />
tétlenségéért és kényelmességéért. Pedig napi teljesítménye több volt, mint amennyit egy<br />
ember elvégezhet. Tolla sohasem pihent. Miközben ellenségei azzal áltatták magukat, hogy<br />
elhallgattatták, tevékenységének kézzelfogható bizonyítékai megdöbbentették és zavarba<br />
ejtették őket. Tollából származó tanulmányok tömegei forogtak közkézen egész<br />
Németországban. Az Újtestamentum német nyelvre fordításával nagyon fontos<br />
107
Change language