A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
gyűjtetnek mind a népek” (Mt 25:31-32). Ez az ország még a jövőben van. Isten csak<br />
Krisztus második adventjekor állítja fel. {NK 311.1}<br />
A kegyelem országa közvetlenül az ember bukása után jött létre, amikor megfogamzott<br />
a terv a vétkes emberiség megváltására. Akkor még csak Isten szándékában és ígéreteiben<br />
létezett, az ember pedig hit által lehetett alattvalója. Ténylegesen azonban csak Krisztus<br />
halálakor jött létre. A Megváltó, elfáradva az emberi konokságtól és hálátlanságtól, még<br />
azután is visszaléphetett volna a Golgota áldozatától, hogy földi misszióját elkezdte. A<br />
Gecsemánéban a fájdalom kelyhe megremegett a kezében. Még akkor is letörölhette volna<br />
homlokáról a véres verítéket, és hagyhatta volna, hogy a vétkes emberiség elpusztuljon<br />
gonoszsága miatt. Ebben az esetben nem lehetett volna megváltás a bukott ember számára.<br />
De amikor a Megváltó odaáldozta életét, és elhaló lélegzettel így kiáltott: „Elvégeztetett!”,<br />
a megváltás tervének megvalósulása biztosítva volt. A megváltás ígérete, amelyet a bűnös<br />
pár az Édenben kapott, megpecsételődött. A kegyelem országa, amelyet Isten előzőleg<br />
megígért, akkor jött létre. {NK 311.2}<br />
Krisztus halála — tehát pontosan az az esemény, amelyet a tanítványok reményük<br />
végső megsemmisülésének tartottak — tette ezt a reményt örökre biztossá. Jóllehet<br />
Mesterük halála kegyetlen csalódást okozott nekik, de a legnagyobb bizonyítéka volt<br />
annak, hogy igaz az, amiben hittek. Az az esemény, amely gyászba borította és kétségbe<br />
ejtette őket, nyitotta meg a remény ajtaját Ádám minden gyermeke előtt, és minden korban<br />
ebben összpontosult Isten hűséges gyermekeinek eljövendő élete és örökkévaló<br />
boldogsága. {NK 311.3}<br />
A célok, amelyek végtelen irgalomról tanúskodtak, valóra váltak a tanítványok<br />
csalódása árán is. Jézus úgy beszélt, „ahogy soha ember... nem szólott”. Tanításainak<br />
szépsége és ereje meghódította a tanítványok szívét, de Jézus iránti szeretetük tiszta<br />
aranyába világi gőg és önző becsvágy olcsó ötvözete vegyült. Még a páska ünnepén is,<br />
abban a súlyos órában, amikor Mesterükre a Gecsemáné már rávetette árnyát, „támada...<br />
köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak” (Lk 22:24). Csak a trónt, a<br />
koronát és a dicsőséget látták, miközben a Gecsemáné-kerti szégyen és gyötrelem, az<br />
ítélőszék és a Golgota keresztjének szégyene várt rájuk. Büszke szívük a világi dicsőség<br />
után sóvárgott, és kitartóan ragaszkodtak koruk hamis tanításához. Amikor a Megváltó<br />
bizonyságot tett országa igazi jellegéről, és előre jelezte szenvedését és halálát, elengedték<br />
a fülük mellett szavait. Ezek a tévelygések okozták súlyos, de szükséges<br />
megpróbáltatásukat, amit Isten azért engedett meg, hogy szemük kinyíljon. Jóllehet a<br />
tanítványok félreértették saját tanításukat, és nem ismerték fel reményeik megvalósulását,<br />
mégis prédikálták az üzenetet, amelyet Isten bízott rájuk. Az Úr pedig megjutalmazta<br />
hitüket, és értékelte engedelmességüket. Őket bízta meg azzal, hogy minden népnek adják<br />
hírül feltámadt Uruk dicsőséges evangéliumát. Isten e fájó élményeket azért engedte meg,<br />
hogy felkészítse őket erre a munkára. {NK 311.4}<br />
227
Change language