A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
elé lépése — ahogy azt Dán 7:13 mondja el —, és az Úr templomába jövetele — ahogy<br />
Malakiás jövendöli —, ugyanaz az esemény. A vőlegénynek a menyegzőre érkezése is ezt<br />
szimbolizálja; erről Krisztus a tíz szűzről szóló példázatában beszélt (lásd Mt 25:6). {NK<br />
380.3}<br />
1844 nyarán és őszén hangzott fel az „Imhol jő a Vőlegény!” kiáltás. Akkor alakult ki<br />
a bölcs és a bolond szüzekkel ábrázolt két<br />
csoport: az egyik örömmel várta az Úr megjelenését, és szorgalmasan készülődött a<br />
vele való találkozásra, a másik pedig félt, és félelemből cselekedett; meg volt elégedve az<br />
igazság elméleti ismeretével, de nélkülözte az igazi kegyességet. A példázatban azok, akik<br />
a vőlegény érkezésekor „készen valának, bemenének ővele a menyegzőbe”. A vőlegény<br />
— e kép szerint — a menyegző előtt jön. A menyegző azt a jelenetet szimbolizálja, amikor<br />
Krisztus átveszi országát. A Szent Várost, az Új Jeruzsálemet, amely Isten országának<br />
fővárosa és jelképe, az angyal „menyasszony”-nak, „a Bárány feleségé”-nek nevezi. Az<br />
angyal ezt mondja Jánosnak: „Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány<br />
feleségét.” „Elvive engem lélekben” — mondja a próféta —, „és megmutatá nékem azt a<br />
nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből” (Jel 21:9-10).<br />
Világos tehát, hogy a menyasszony a Szent Várost jelképezi, a szüzek pedig, akik<br />
kimennek a vőlegény elé, az egyházat szimbolizálják. A Jelenések könyvében a menyegzői<br />
vacsora vendégei: Isten népe (Jel 19:9). Ha vendégek, nem lehet menyasszonyként is<br />
ábrázolni őket. Krisztus — amint Dániel próféta kijelenti — az Öregkorútól a mennyben<br />
„hatalmat, dicsőséget és országot” fog kapni; övé lesz az Új Jeruzsálem, Isten országának<br />
fővárosa, „elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony” (Dán 7:14; Jel<br />
21:2). Krisztus az ország átvétele után eljön dicsőségben mint királyok Királya és uraknak<br />
Ura, hogy megváltsa népét, akik „letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal” az<br />
országában felállított asztalánál (Mt 8:11; Lk 22:30), hogy részt vegyenek a Bárány<br />
menyegzői vacsoráján. {NK 380.4}<br />
Az „Imhol jő a vőlegény!” kiáltás hallatán 1844 nyarán ezrek várták azonnalra az Úr<br />
adventjét. A megjelölt időben a Vőlegény jött is, de nem a földre, miként népe várta, hanem<br />
az Öregkorúhoz a mennyben, a menyegzőre, hogy átvegye országát. „Akik készen valának,<br />
bemenének vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.” Nem lehettek személyesen jelen a<br />
menyegzőn, mert a menyegző a mennyben van, ők pedig a földön. Krisztus követői várják,<br />
hogy Uruk megjöjjön a menyegzőről (Lk 12:36). De tudniuk kell, mit csinál, hogy hitben<br />
elkísérjék Isten elé lépő Urukat. Ebben az értelemben mondja Jézus, hogy bemennek a<br />
menyegzőbe. {NK 381.1}<br />
A példázat szerint azok mentek be a menyegzőbe, akiknek a lámpásukkal vitt edényben<br />
volt olaj. Akik nemcsak megismerték a Szentírásból az igazságot, hanem Isten Lelkét és<br />
erejét is megkapták, és keserves próbájuk éjszakáján türelmesen vártak, nagyobb<br />
281
Change language