A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
helyezni egész Németországban, a vele tartókat pedig száműzni, megátkozni és<br />
kiközösíteni”.18 A pápa utasította a nunciust, hogy a veszedelmes eretnekség teljes<br />
felszámolása érdekében közösítsen ki mindenkit, bármilyen rangú egyházi és állami<br />
méltóságot is, kivéve a császárt, ha futni engedné Luthert és híveit, és nem szolgáltatná ki<br />
őket Róma bosszújának. {NK 123.1}<br />
Így mutatkozott meg a pápaság valódi szelleme. A keresztény elveknek nyoma sincs az<br />
okmányban, de még a puszta méltányosságnak sem. Luther messze volt Rómától. Nem volt<br />
alkalma megmagyarázni vagy megvédeni álláspontját. De mielőtt még ügyét kivizsgálták<br />
volna, kurtán eretneknek nyilvánították; egy és ugyanazon a napon megintették,<br />
megvádolták és elítélték. És mindez annak parancsára, aki magát Szentatyának, az egyház<br />
és állam egyetlen abszolút, csalatkozhatatlan tekintélyének nevezte. {NK 123.2}<br />
Ez idő tájt, amikor Luthernek oly nagy szüksége volt egy igazi barát megértésére és<br />
tanácsára, a gondviselő Isten Melanchtont küldte Wittenbergbe. A fiatal, szerény, kissé<br />
félénk Melanchton józan ítélőképessége, nagy tudása és megnyerő modora, erényessége és<br />
egyenes jelleme általános csodálatot és megbecsülést keltett. Szelíd természetéről éppúgy<br />
ismert volt, mint ragyogó képességeiről. Hamarosan az evangélium buzgó követője, Luther<br />
legmegbízhatóbb barátja és értékes segítőtársa lett. Szelídsége, megfontoltsága és<br />
pontossága kiegészítette Luther bátorságát és határozottságát. {NK 123.3}<br />
Összefogásuk a reformációnak tekintélyt szerzett, Luthernek pedig nagy erőforrást<br />
jelentett. {NK 124.1}<br />
A tárgyalás helye Augsburg volt, ahova a reformátor gyalog ment. Hívei mélységesen<br />
aggódtak érte. Ellenségei nyíltan megfenyegették, hogy az úton elfogják és megölik.<br />
Barátai könyörögtek, hogy ne tegye ki magát ilyen veszélynek. Még azt is mondták, hogy<br />
egy időre menjen el Wittenbergből, és keressen menedéket azoknál, akik szívesen<br />
megvédik. De ő nem akarta elhagyni azt a helyet, ahova Isten állította. Kötelességének<br />
tartotta, hogy híven képviselje az igazságot a vihar ellenére, amely lesújtott rá. Ezt mondta:<br />
„Olyan vagyok, mint Jeremiás, a harc és küzdelem embere. De minél jobban fenyegetnek,<br />
annál jobban örülök... Becsületem és jó hírnevem már oda van. Csak egy dolog maradt<br />
meg: nyomorult testem. Vegyék el azt is! Életemet csak néhány órával rövidítik meg. De<br />
a lelkemet nem tudják elvenni. Aki arra vágyik, hogy Krisztus szavát hirdesse a világnak,<br />
annak minden pillanatban számítania kell a halálra.”19 {NK 124.2}<br />
Luther Augsburgba érkezésének hírét a pápai nuncius nagy örömmel fogadta. Úgy<br />
látszott, hogy a sok gondot okozó eretnek, aki felkeltette az egész világ figyelmét, most<br />
Róma hatalmában van; és a nuncius nem akarta, hogy kicsússzon a kezükből. A reformátor<br />
nem szerzett menlevelet magának. Barátai nyomatékosan figyelmeztették, hogy menlevél<br />
nélkül ne jelenjék meg a római követ előtt. Ők maguk vállalták, hogy megszerzik a<br />
császártól. A nuncius visszalépésre szerette volna kényszeríteni Luthert, ha pedig ez nem<br />
84
Change language