A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
alkalmazásával meg nem győznek, és hacsak így fel nem szabadítják Isten szavának
elkötelezett lelkiismeretemet, nem tudom és nem is akarom visszavonni tanaimat, mert a
keresztény ember számára veszélyes dolog a lelkiismeretével ellentétesen szólni. Itt állok,
másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen. Ámen.”23 {NK 146.3}
Ez az igaz ember tehát Isten Igéjének biztos alapján állt. A menny fénye ragyogott
arcán. Amikor a tévelygés hatalmát leleplezte, és a világot legyőző hit hatalmáról beszélt,
nemes és tiszta jelleme, szívének békessége és öröme nem maradt rejtve senki előtt. {NK
147.1}
Egy darabig az egész gyülekezet szótlan volt a csodálkozástól. Luther először halkan,
tisztelettudóan, szinte engedékenyen beszélt. A pápa hívei ezt úgy értelmezték, hogy kezdi
elhagyni a bátorsága. Amikor halasztást kért, azt gondolták, hogy ezzel csak meghátrálását
akarja bevezetni. Károly, aki félig-meddig megvetéssel figyelte a szerzetes megviselt
külsejét, dísztelen öltözetét és beszédének egyszerűségét, így szólt: „Ez a barát soha nem
fog belőlem eretneket csinálni.” Bátorságán és határozottságán, amelyről utóbb tett
bizonyságot, valamint érvelésének erején és tisztaságán mindegyik párt végtelenül
meglepődött. A császár elcsodálkozva kiáltott: „Ez a barát rettenthetetlen szívvel és
rendületlen bátorsággal beszél.” Számos német fejedelem büszkén és örömmel szemlélte
nemzetének e képviselőjét. {NK 147.2}
Róma hívei vereséget szenvedtek. Ügyük nagyon rosszul állt. Igyekeztek megőrizni
hatalmukat, de nem a Szentírásra hivatkozva, hanem fenyegetéssel, Róma szokásos
eszközével. Az országgyűlés szóvivője így szólt: „Ha nem vonod vissza tanaidat, a
birodalom császára és országai megtanácskozzák, mit csináljanak egy megrögzött
eretnekkel.” {NK 147.3}
Luther barátai, akik nagy örömmel hallgatták a reformátor nagyszerű védekezését,
megrettentek e szavak hallatán. De a doktor nyugodtan válaszolt: „Legyen Isten a segítőm,
mert nem tudok visszavonni semmit!”24 {NK 147.4}
Luther nem maradhatott benn az országgyűlésen a fejedelmek tanácskozása alatt. Nagy
válság előszelét lehetett érezni. Luther állhatatos ellenállása századokon át kihatással lehet
az egyház történelmére. Az országgyűlés úgy döntött, hogy még egy alkalmat ad neki tanai
visszavonására. Utoljára vitték a gyűlés elé. Újra elhangzott a kérdés, hogy megtagadja-e
tanait. „Nincs más válaszom — mondta —, mint az, amit már adtam.” Nyilvánvaló volt,
hogy sem ígérettel, sem fenyegetéssel nem lehet rábírni arra, hogy meghódoljon Róma
végzése előtt. {NK 147.5}
A pápai vezetőket bosszantotta, hogy hatalmukat, amelytől királyok és nemesek
megremegtek, egy jelentéktelen barát ennyire semmibe veszi. Luther halálra gyötrésével
szerették volna éreztetni haragjukat. De Luther, aki tudta, hogy veszélyben van,
102