A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
Más, hasonló jellegű eseteket is megörökít a Szentírás. A kananeus asszony leányát egy
démon kegyetlenül kínozta, de Jézus kiűzte szavával (Mk 7:26-30). „Egy vak és néma
ördöngöst” (Mt 12:22); az ifjút, akit megszállt egy néma lélek, és „gyakorta veté őt tűzbe
is, vízbe is, hogy elveszítse őt” (Mk 9:17-27); az őrültet, aki „egy tisztátalan ördögi lélek”-
től gyötörve (Lk 4:36) megzavarta a kapernaumi zsinagóga szombati nyugalmát — a
könyörületes Megváltó mindegyiket meggyógyította. Krisztus majdnem minden esetben
úgy szólította meg a démont, mint értelmes lényt. Megparancsolta, hogy hagyja el
áldozatát, és ne gyötörje tovább. A kapernaumi hívek, látva Krisztus nagy hatalmát,
megrémültek, „és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy
méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek, és kimennek?” (Lk
4:36). {NK 459.1}
A Biblia tanúsága szerint a démonoktól megszállt emberek többsége nagyon
szenvedett. De voltak kivételek is. Egyesek, hogy a természetfölötti erő birtokába jussanak,
szívesen fogadták Sátán munkáját. Ezeknek természetesen nem volt küzdelmük a
démonokkal. Közöttük voltak azok, akik a jövendölés lelkét kapták — Simon mágus, az
ördöngös Elimás és az a szolgálóleányka, aki Filippiben Pál és Silás nyomában járt. {NK
459.2}
Senkit sem veszélyeztet jobban a gonosz lelkek befolyása, mint azokat, akik a Szentírás
határozott és bőséges bizonyságtétele ellenére is tagadják az ördög és angyalai létezését és
működését. Ameddig nincs tudomásunk mesterkedéseikről, addig szinte elképzelhetetlen
előnyük van. Sokan hallgatnak sugallataikra, és közben azt képzelik, hogy a saját fejük
után mennek. Ez a magyarázata annak, hogy az idők vége felé, amikor Sátán minden
erejével ámít és pusztít, mindenütt azt próbálja elhitetni, hogy Ő nem létezik. Ezzel a
fortéllyal álcázza önmagát és munkamódszerét. {NK 459.3}
A nagy csaló semmitől sem fél annyira, mint attól, hogy felismerjük cselfogásait. Hogy
jobban elrejtse valódi jellemét és szándékát, úgy ábrázoltatja magát, hogy csak gúny és
megvetés tárgya legyen. Nagyon meg van elégedve, ha groteszk, visszataszító, torz lénynek
— félig állatnak, félig embernek — festik meg. Örül, ha hallja, hogy azok, akik
értelmesnek és jól értesültnek vélik magukat, tréfából és gúnyból emlegetik. {NK 460.1}
Sátán nagyon ügyesen álcázza magát. Ezért kérdezik sokan: „Létezik-e valóban ez a
lény?”. Sikerét bizonyítja az is, hogy a vallásos világ általában elfogadja azokat az
elméleteket, amelyek meghazudtolják a Szentírás legvilágosabb bizonyságtételét. Sátán a
befolyásáról mit sem tudókat képes leginkább hatalmába keríteni. Igéjében Isten azért tár
fel oly sok példát Sátán gonosz munkájára, hogy leleplezze Sátán titkos erőit, és az embert
elővigyázatossá tegye támadásaival szemben. {NK 460.2}
Sátánnak és seregének a hatalma és rosszakarata jogos félelemre adhatna okot, ha nem
találnánk védelmet és szabadulást Megváltónknál, aki hatalmasabb náluk. Házunkat
341