A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
van szólni, de nincs jogunk cselekedni. Prédikáljunk! A többi Isten dolga. Ha erőszakot
alkalmazok, mit érek el vele? Fintort, formalitást, majmolást, emberi rendeleteket és
álszenteskedést... és nem a szívbeli őszinteséget, hitet, vagy könyörületet. Márpedig ahol
ez a három hiányzik, ott minden hiányzik. Egy lyukas garast sem adnék az ilyen
eredményért... Isten egyedül Igéjével többet tesz, mint te, én, és az egész világ velünk
együtt. Isten a szívet ragadja meg, és ha a szívet megnyerted, mindent megnyertél... {NK
172.2}
Prédikálni, vitázni és írni fogok, de senkit sem erőltetek, mivel a hit önkéntes. Lásd,
mit tettem! Felkeltem a pápa, a búcsú és a pápisták ellen, de erőszak és izgatás nélkül.
Terjesztettem Isten szavát, prédikáltam és írtam — ez volt minden, amit tettem. És mégis,
amíg én aludtam,... az Ige, amit prédikáltam, legyőzte a papságot, annyira, hogy sem
fejedelem, sem császár nem okozott neki oly sok kárt. De én semmit sem tettem. Egyedül
az Ige végzett el mindent. Ha erőszakhoz akartam volna folyamodni, talán egész
Németországot elöntötte volna a vér. De mi lett volna az eredmény? Mind testi, mind lelki
romlás és pusztulás. Ezért én nyugton maradtam, és hagytam, hogy egyedül az Ige fussa
be a világot.”11 {NK 172.3}
Luther nap mint nap lelkes tömegnek prédikált egy egész héten át. Isten szava megtörte
a fanatizmus izgató varázsát. Az evangélium hatalma visszavezette a megtévesztett
embereket az igazság útjára. {NK 172.4}
Luther nem kívánt találkozni a fanatikusokkal, akik nagy bajt okoztak. Logikátlan és
fegyelmezetlen embereknek ismerte őket, akik miközben azt állítják, hogy különleges
mennyei világosságot kaptak, a legkisebb ellentmondást, de még a legbarátibb dorgálást
vagy tanácsot sem tudják elviselni. Magukat tartva a legfőbb tekintélynek, mindenkitől
megkövetelik, hogy kérdés nélkül fogadják el állításaikat. De mivel ragaszkodtak ahhoz,
hogy velük találkozzék, nem zárkózott el ettől. Luther nagyszerűen leleplezte
hazugságaikat, és e csalók azonnal elhagyták Wittenberget. {NK 173.1}
A fanatizmus egy időre elhallgatott. Évek múlva azonban annál hevesebben tört elő, és
következményei még súlyosabbak voltak. E mozgalom vezetőiről Luther ezt mondta:
„Számukra a Szentírás csak holt betű volt, és mindnyájan ezt kezdték kiabálni: »A Lélek!
A Lélek!« De az egyszer biztos, nem követem őket oda, ahová őket ez a lélek vezeti. Isten
az Ő kegyelméből őrizzen meg minden olyan egyháztól, ahol csak szentek vannak! Én az
alázatosokhoz, az erőtlenekhez, a betegekhez akarok tartozni, akik tudják és érzik, hogy
bűnösök, és akik szívük mélyéből szüntelen sóhajtoznak és kiáltanak Istenhez vigaszért és
segítségért.”12 {NK 173.2}
Thomas Münzer, a legaktívabb fanatikus tehetséges ember volt, aki képességeit a jó
ügy szolgálatába állítva, hasznos dolgokat vihetett volna végbe. De nem tanulta meg az
igaz vallás legfőbb elveit. „Meg akarta reformálni a világot, és elfelejtette, mint minden
121