A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
sikerül, Rómába vitetni, hogy osztozzon Husz és Jeromos sorsában. Ezért megbízottai útján
igyekezett rábírni arra, hogy menlevél nélkül jelenjék meg előtte, bízza rá magát az ő
irgalmára. Ezt a reformátor udvariasan, de határozottan visszautasította. Csak akkor jelent
meg a pápai nuncius előtt, amikor megkapta a hivatalos írást, amelyben a császár szavát
adta, hogy megvédi. {NK 124.3}
A pápa hívei elhatározták, hogy taktikából megkísérlik Luthert a kedvességgel
megnyerni. A nuncius a kihallgatásokon nagyon nyájasnak mutatkozott, de követelte, hogy
Luther fenntartás nélkül hódoljon meg az egyház tekintélye előtt, és adja fel minden
tételét érvelés és kérdezés nélkül. A követ nem mérte fel, milyen emberrel van dolga.
Luther válaszában kifejezte, hogy tiszteli az egyházat; hogy vágyik az igazságra; hogy kész
válaszolni a tanításaival szembeni ellenvetésekre, és tanait egyes élen járó egyetemek
döntésének alávetni. De tiltakozott az ellen, amit a bíboros követelt tőle: hogy lépjen vissza
anélkül, hogy tévedését bebizonyították volna. {NK 124.4}
Erre egyetlen választ kapott: „Lépj vissza, lépj vissza!”A reformátor tanúsította, hogy
állásfoglalását a Szentírás támasztja alá, és határozottan kijelentette, hogy nem tudja
megtagadni az igazságot. A nuncius, mivel képtelen volt Luther érveire válaszolni, a
hagyományból és az atyák mondásaiból vett idézetekkel vegyített szemrehányásokat,
csúfolódásokat és gúnyos dicsérgetéseket zúdított rá, alkalmat sem adva Luthernek a
szólásra. Luther, aki látta, hogy semmi értelme nincs egy ilyen tárgyalásnak, végül, ha
nehezen is, de engedélyt kapott arra, hogy válaszát írásban megadhassa. {NK 125.1}
„Ha így teszek — írta egyik barátjának —, akkor az elnyomottak kétszeresen nyernek.
Először is, annak elbírálására, ami le van írva, másoknak is lehetőségük nyílhat;
másodszor, így az embereknek nagyobb az esélyük arra, hogy ha nem is tudnak hatást
gyakorolni az öntelt, fecsegő zsarnok lelkiismeretére, de félelmet ébreszthetnek benne, aki
máskülönben parancsoló beszédével lehengerelné őket.”20 {NK 125.2}
A következő tárgyaláskor Luther, miután felolvasta világos, tömör és meggyőző,
számos szentírási idézettel tökéletesen alátámasztott magyarázatát, átadta azt a bíborosnak.
De ő megvetően félredobva, üres szavak és a tárgyhoz nem illő idézetek tömkelegének
nevezte. Luther most a bíboros saját területén, az egyház hagyományainak és tanításainak
talaján érvelt, és teljes mértékben megdöntötte e főpap következtetéseit. {NK 125.3}
Amikor a főpap látta, hogy Luther érveit nem lehet megdönteni, önuralmát elveszítve
dühösen kiáltott: „Lépj vissza, vagy Rómába küldelek, az ügyedben döntésre illetékes bírák
elé! Ki foglak közösíteni a híveiddel, és mindazokkal együtt, akik egyszer is melléd állnak;
kiűzöm őket az egyházból!”Végül dölyfösen és mérgesen kijelentette: „Lépj vissza, vagy
soha többé ne lássalak!”21 {NK 125.4}
85