A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
24. Fejezet - A Szentek Szentjében
A szentély tana volt az a kulcs, amely megadta az 1844-es csalódás nyitját. Egy kerek,
összefüggő és harmonikus igazságrendszerre derített fényt. Ennek ismeretében világossá
vált, hogy Isten irányította a nagy adventmozgalmat. Egyértelmű lett, hogy Isten népének
mi volt a szerepe, és az is, mi lesz a további feladata. Jézus tanítványai gyötrelmük és
csalódásuk szörnyű éjszakája után „örvendezének..., hogy látják vala az Urat”. Így örültek
azok is, akik hittel várták Jézus második eljövetelét. Hitték, hogy Uruk megjelenik
dicsőségben, és megjutalmazza szolgáit. De amikor reményeik meghiúsultak, szem elől
veszítették Jézust, és mint Mária a sírnál, ezt zokogták: „Elvitték az én Uramat, és nem
tudom, hová tették.” És most a szentek szentjében újra „meglátták” Jézust, könyörülő
Főpapjukat, aki nemsokára királyként és szabadítóként jelenik meg. A szenthelyről sugárzó
fény megvilágította a múltat, a jelent és a jövőt. Tudták, hogy a gondviselő Isten
tévedhetetlenül vezette őket. Habár az első tanítványokhoz hasonlóan ők sem értették azt
az üzenetet, amit tolmácsoltak, de az üzenet minden vonatkozásban helyes volt.
Hirdetésével betöltötték Isten szándékát, és amit az Úrért tettek, nem volt hiábavaló.
Újjászületve „élő reménységre”, „kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel
örvendeztek”. {NK 378.1}
Mind Dániel próféciája: „Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a
szenthely igazsága” (8:14), mind pedig az első angyali üzenet: „Féljétek az Istent, és néki
adjatok dicsőséget; mert eljött az Ő ítéletének órája”, a vizsgálati ítéletre és a szentek
szentjében szolgáló Krisztusra, nem pedig a népe megváltására és a gonoszok
elpusztítására megjelenő Krisztusra hívta fel a figyelmet. {NK 378.2}
A krisztusvárók nem a prófétikus időszakok kiszámításában tévedtek, hanem abban,
hogy milyen esemény lesz a 2300 nap végén. E tévedés miatt csalódtak. De mindaz, amit
a próféta megjövendölt, és mindaz, amit a Szentírás bizonysága alapján várhattak volna,
megvalósult. Pontosan akkor, amikor reményeik meghiúsulása miatt siránkoztak, történt
meg az üzenetben megjövendölt esemény, amelynek be kellett teljesednie, mielőtt az Úr
eljön, hogy szolgáit megjutalmazza. {NK 379.1}
Krisztus megjelent, de nem a földön, ahogy várták, hanem Isten templomában, a
mennyei szentek szentjében, ahogy azt az árnyékszolgálat jelezte. Dániel próféta azt
mondja, hogy Krisztus ekkor az Öregkorúhoz lép: „Látám éjszakai látásokban, és ímé az
égnek felhőiben mint valami emberfia jöve” — nem a földre, hanem — „az Öregkorúhoz,
és eleibe vivék Őt” (Dán 7:13). {NK 379.2}
Ezt Malakiás próféta is megjövendölte: „Mindjárt eljön az Ő templomába az Úr, akit ti
kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé eljön, azt mondja a Seregeknek
Ura” (Mal 3:1). Az Úr váratlanul lépett be templomába. Erre népe nem számított. Ott nem
keresték. Azt hitték, hogy a földre jön, és „tűznek lángjában” „bosszút áll azokon, akik
279