A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
kezdve mindmáig lázítónak vagy eretneknek bélyegezik azokat, akik hívek akarnak lenni
az igazsághoz. Hitetlenek tömegei elutasítva a biztos prófétai beszédet, habozás nélkül,
hiszékenyen elfogadnak vádat azok ellen, akik mernek korholni divatos bűnöket. Ez a
szellem egyre nagyobb tért hódít. A Biblia világosan hirdeti annak az időnek a közeledtét,
amikor a polgári törvények annyira beleütköznek Isten törvényébe, hogy annak, aki Isten
minden rendelkezésének engedelmeskedik, gonosztevőket megillető gyalázatot és
büntetést kell elszenvednie. Ennek tudatában mi az igazság hirdetőjének a kötelessége?
Gondolja vajon azt, hogy nem kell az igazságot hirdetni, mivel az igazság az embereket
sokszor csak a követelmények megkerülésére vagy elvetésére indítja? Nem. Neki sincs oka
elhallgatni Isten Szavának igazságait — ha ellenkezést vált is ki —, mint korábban a
reformátoroknak sem volt. A szentek és mártírok hitvallását megörökítette a krónika a
későbbi nemzedékek áldására. A szentség és rendíthetetlen becsületesség példaképeinek a
története fennmaradt, hogy bátorságot öntsön azokba, akiknek ma kell bizonyságot tenniük
Istenről. Nem csak önmagukért kapták az erőt és az igazságot, hanem hogy általuk Isten
ismerete bevilágíthassa a földet. Ha Isten e nemzedék idején is adott szolgáinak
világosságot, akkor árasztaniuk kell azt a világra. {NK 408.3}
Az Úr az ősidőkben kijelentette valakinek, aki az Ő nevében szólt: „Az Izrael háza nem
akar téged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni.” Mégis ezt mondta: „Szóljad az
én beszédeimet nékik; vagy hallják, vagy nem hallják” (Ez 3:7; 2:7). Ma így hangzik az
Isten szolgájához szóló parancs: „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld: mint trombita emeld fel
hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit” (Ésa 58:1). {NK
409.1}
Mindenkit, aki megismerte az igazság világosságát, lehetőségei határán belül épp olyan
ünnepélyes és félelmes kötelesség terhel, mint annak idején Izrael prófétáját, akihez így
szólt az Úr: „Embernek fia, őrállóul adtalak téged Izrael házának, hogy ha szót hallasz
számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak
halálával halsz meg; és te nem szólandasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról; az a
hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a
hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal,
de te megmentetted a te lelkedet” (Ez 33:7-9). {NK 409.2}
Az igazság elfogadásának és hirdetésének az a nagy akadálya, hogy ez
kényelmetlenséggel és gyalázattal jár. Az igazság ellen ez az egyetlen olyan érv, amelyet
az igazság képviselői soha nem tudtak megcáfolni. De ez nem félemlíti meg Krisztus
hűséges követőit. Krisztus szolgái nem várják el, hogy az igazság népszerű legyen. Tudják,
hogy mi a kötelességük, és tudatosan vállalják a keresztet. Pál apostolt idézve mondják:
„A mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk”;
miként atyáink között is volt olyan, aki „Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak”
tartotta „Krisztus gyalázatát” (2Kor 4:17; Zsid 11:26). {NK 409.3}
302