A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
figyelmüket a feltámadásra, amely a Megváltó adventjekor lesz. Akkor a Krisztusban
elhunytak feltámadnak, és az élőkkel együtt elragadtatnak, hogy találkozzanak az Úrral.
„És ekképpen — mondta — mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok
egymást e beszédekkel” (lThessz 4:17-18). {NK 270.3}
A sziklás Pátmoszon a szeretett tanítvány ezt az ígéretet hallotta: „Bizony hamar
eljövök.” És János sóvárgó válasza az egyház egész zarándokútján mondott imáját önti
szavakba: „Bizony jövel Uram Jézus!” (Jel 22:20). {NK 271.1}
Azt a hittől és reménytől izzó bizonyságot, amelyet a szentek a börtönben, a máglyán
és a vérpadon tettek az igazságról, egymásnak adták a századok. „Hittek a személyes
Krisztus feltámadásában, és következésképpen abban is, hogy Krisztus eljövetelekor ők is
feltámadnak, ezért nem féltek a haláltól” — mondta egyikük.1 Készek voltak sírba szállni,
hogy „szabadokként támadjanak fel”.2 Várták, hogy az „Úr eljöjjön az ég felhőiben
Atyjának dicsőségével”, „elhozva országának idejét az igazaknak”.3 A valdensek ugyanezt
a hitet ápolták. Wiclif sóvárogva várta a Megváltó megjelenését, az egyház
reménységét.4 {NK 271.2}
Luther kijelentette: „Meg vagyok győződve arról, hogy az ítélet napjáig háromszáz év
sem telik már el. Isten nem tudja és nem fogja már sokáig eltűrni ezt a világot.” „Közeledik
a nagy nap, amikor a gyűlölet birodalma elvész.”5 {NK 271.3}
„Ennek az öreg világnak a vége nincs már messze” — mondta Melanchton. Kálvin
kérte a keresztényeket, hogy „mitsem tétovázva, a legcsodálatosabb esemény, Krisztus
eljövetele után lángolón vágyakozzanak”. Kijelentette, hogy „a hűségesek egész családja
arra a napra tekint”. „Éheznünk és akarnunk kell Krisztust, elmélkednünk kell róla —
mondta — annak a nagy napnak a hajnaláig, amikor Urunk megmutatja országának teljes
dicsőségét!”6 {NK 271.4}
„Vajon a mi Urunk nem vitte fel testünket a mennybe? — kérdezte Knox, a skót
reformátor —, és vajon nem tér vissza? Tudjuk, hogy visszatér, mégpedig sietve.” Ridley
és Latimer, akik életüket áldozták az igazságért, hittel várták az Úr eljövetelét. Ridley ezt
írta: „A világ kétségkívül a vég felé közeledik, ezt hiszem, ezért mondom. Kiáltsuk
Jánossal, Isten szolgájával szívünk mélyéből Megváltó Krisztusunknak: »Jövel Uram
Jézus!«”7 {NK 271.5}
„Az Úr eljövetelének gondolata — mondta Baxter — a legdrágább és legörömtelibb
nekem.”8 „Krisztus szemeinek sajátossága, a hit munkája az, hogy örülnek eljövetelének,
és várják a boldog reménységet.” „Mivel a halál, az utolsó ellenség a feltámadáskor
elpusztul, a hivőknek nagyon őszintén kell vágyakozniuk Krisztus második eljövetelére, a
teljes és végső győzelem idejére, és buzgón kell imádkozniuk érte.”9 „E nap után kell
minden hivőnek sóvárognia, és ebben kell reménykednie, tudva, hogy ekkor zárul le a
195